Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
143 gáltatásának szabályozása kétségtelenül a közegészségügyi rendelkezések elsőrendű tárgya. Nyilvánvaló, hogy a törvény akkor, amidőn e célra a gyógyszertárakat felállította, nem a gyógyszertártulajdonosok egyéni jóléte érdekében, hanem a közegészségügyi közérdek védelmében járt el, közegészségügyi intézményt létesített, melynek megfelelő működését törvényes rendelkezésekkel biztosította. Ezzel szemben az az alperesi érvelés, hogy az orvosi vény nélkül kiszolgáltatható cikkek forgalombahozatalának, különösen akkor, ha a forgalomba- hozó kereskedőnek gyógyszerész oklevele van, a közegészség- ügyet veszélyeztető jellege nincs, hanem a gyógyszertárak jövedelmezőségének, monopóliumának megóvása érdekében keletkeztek ezen jogszabályok, a gyógyszertárakat megillető ez a monopólium pedig alperes szerint a Tvt. oltalma alatt nem áll, figyelembe nem jöhet, mert a bíróság nem foglalkozhat annak a kérdésnek kivizsgálásával, hogy a jogszabályok által kizárólag a gyógyszertár részére fenntartott gyógyszereknek, vagy azok egy részének szabad forgalma a közegészséget mily mértékben veszélyezteti, hogy ehhez képest a mai gazdasági viszonyok között a vonatkozó rendeletrész elavult és módosításra szorul-e, miután az egyértelmű volna a törvényesen megalkotott jogszabályok értelmi helyességének, szükségszerűségének és célszerűségének felülvizsgálatával, amire a bíróság hatásköre ki nem terjed. (1879. XL. te. 10. §.) A bírói gyakorlatban is elfogadott erkölcsi megítélés szerint a szerződésszegést, ezek között elsősorban éppen a perbeli esettel rokon versenytilalmi kikötés megszegését, a jóerkölcs és az üzleti tisztesség tiltja. Nem kétséges, hogy a versenytárs jogainak tiszte’etbentartására irányuló erkölcsi kötelesség nem lehet kisebb azért, mert a versenytárs joga nem pusztán magánérdekű szerződésen, hanem közérdekű törvényes szabályon alapszik. A versenytárs szándékos megkárosításával egybekötött, akár szerződésből, akár törvényből folyó jogok megsértésének tervszerű üzleti kihasználása, a méltányosan és igazságosan gondolkodó üzletember tisztességérzetének egyaránt ellentmond és az ilyen jogsértésre alapított üzleti verseny megengedése a tisztességes üzleti forgalom szokásos eszközei közül kizárt, egyéni önkény és erőszak elismerését jelentené a fennálló jogrenddel szemben.“ A hatóságilag megállapított zárórák túllépése kihágást képez. De a versenytörvény alapján is üldözhetővé válik a cselekmény, ha valaki ezt rendszeresen követi el, mert ezzel az üzletvitele állandó eszközévé tett eljárásával versenytársai-
