Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
102 szerződés hatályban marad, felperes nemcsak elveszítette a jól bevezetett alkalmazottjában rejlő jelentős versenyerőt, hanem ugyanezt az alperes megszerezte, sőt meg is tartja, és mindössze tudomásul veszi, hogy ahányszor ilyen cselekményt el fog követni, annyiszor végrehajtást fog ellene a felperes foganatosítani a kiszabott vagy kiszabandó pénzbírság behajtása iránt. De, mert a jogellenesen szerződtetett alkalmazott megtartása lényegileg a tisztességtelen cselekmény megismétlését jelenti, az alperest arra kell kötelezni, hogy ez az alkalmazottat bocsássa el és pedig tekintet nélkül a közte és utóbbi között létrejött szolgálati szerződés tartalmára, de arra is, hogy az milyen következményekkel fog járni a szerződő felekre. A felperes, a tisztességtelenül megkárosított versenytárs érdeke az, amit az ítéletnek a legmesszebbmenően figyelemre méltatnia kell, ő az, akinek javára az előbbi állapot helyreállításának volna helye. De ha már a volt alkalmazott nem kényszeríthető jogellenesen elhagyott állása újbóli elfoglalására, a versenytárs az üzleti tisztességbe ütköző módon szerzett versenyhelyzeti előnyből, jogellenes eszmei gazdagodásából, legalább annyit köteles feláldozni, hogy ezt az alkalmazottat elveszti. Ennek a felfogásnak még csak azt sem lehet ellenvetni, hogy harmadik személy érdekeit sértené az iyen terjedelmű marasztalás, mert hiszen az a „harmadik“ nem más, mint a szerződésszegő s így a cselekmény társtettesének tekintendő alkalmazott. A bírói gyakorlat eddig ezt az álláspontot érthetetlenül nem fogadta el, noha ez nemcsak méltányos és a törvény szellemének megfelelő, de egyedül logikus is. Hiszen az már soha nem is képezi vita tárgyát, hogy pl. cégbitorlás abban- hagyására kötelezett a jogsértő cégszöveget is tartozik cégtáblájáról és nyomtatványairól eltávolítani; aki erkölcstelen úton szerzett üzemi titok alapján dolgozik, nemcsak a felperes üzemi titkának ily módon való megszerzését, de a megszerzettnek felhasználását is abbanhagyni köteles. Nem is lehetne tehát sem jogilag, sem a méltányosság szempontjából megindokolni: miért kell a tisztességtelen úton szerződtetett felperesi alkalmazottat az alperes szolgálatában meghagyni és miért köteles felperes éppen csak ezen a területen egy olyan ítélettel beérni, amely gyakorlatilag reá nézve a jogviszonyt megállapító ítéletnél semmivel többet nem jelent. 1. §.
