Török László: A találmányi szabadalom: a szabadalmi jog és gyakorlat különös tekintettel Magyarországra (Budapest, 1913)

Különös rész - A találmányi szabadalmakról szóló 1895:XXXVII. t.-c.

1. A szabadalmak tárgya.

73

A szabadalom a feltalálót vagy a jogutódját illeti meg.

Oly találmányra, melynek lényege másnak leirásából, rajzaiból, mintáiból, készülékeiből, szerkezeteiből vagy alkalmazott eljárásából van véve, a feltalálónak vagy jogutódjának beleegyezése nélkül szabadalom nem engedélyezhető, ha a feltaláló vagy jogutódja a szabadalom ellen felszólalt.

Ha e felszólalalás folytán a bejelentés visszavonatott, vagy visszautasittatott, a felszólaló, ha az értesítéstől számítandó 30 napon belül a kérdéses találmányt bejelenti, követelheti, hogy bejelentésének elsőbbsége az előbbeni bejelentés napjától számittassék.

A korunkban uralkodó szabad kereskedelem és ipar elve tulajdonkép semmiféle korlátot sem tűr, igyekszik minden kivételt, kedvezést, kizárólagosságot lehetetlenné tenni. Minthogy pedig a szabadalom a tulajdonosának kizárólagosságot jelent, természetesen a szabadalmi intézmény is korlátja bizonyos értelemben a szabad iparnak és szabad kereskedelemnek. Szabadalmi törvényünk, mikor megalkuszik a szabadalmak létesítésének szükségességével, elvként mondja ki, hogy szabadalmat csakis a feltaláló vagy ennek jogutódja szerezhet. Mert ha már szabadalom adásával jutalmazza a feltalálói tevékenységet, ezt a jutalmat csakis az arra érdemesnek kívánja nyújtani s nem akar ahoz segédkezet nyújtani, hogy érdemtelen részesüljön benne.

Másrészről a feltalálót megvédi azon bitorlók ellen, kik esetleg birtokába jutnak a még be nem jelentett találmány ismeretének és élelmesen megelőzik a feltalálót a bejelentéssel. A találmány testetlen dolog lévén, eltulajdonítása észrevehetetlenül történhetik meg, anélkül, hogy a találmány rajzát vagy modelljét el kellene lopni. Ezért