Török László: A találmányi szabadalom: a szabadalmi jog és gyakorlat különös tekintettel Magyarországra (Budapest, 1913)
Általános rész - A szabadalmak élettartama
50 Általános rész. A SZABADALMAK GYAKORLATBAVÉTELE.1 A szabadalmak fenntartásához az évi dijak pontos fizetésén kívül a legtöbb állam még azt is megköveteli, hogy a szabadalom bizonyos határidőn belül belföldön gyakorlatba véttessék. Némely ország pl. Nagybritannia rendkívüli szigorúsággal szerez érvényt ennek a követelménynek, másutt viszont — pl. Magyar- országon — megelégszik a törvény avval is, ha a szabadalom tulajdonosa a hazai és saját viszonyai között minden lehetőt elkövet a szabadalomnak belföldön való gyakorlása érdekében. Ez a „minden lehető“ azután kimerül nehány hirdetésben, nehány közvetlen ajánlatban és ezek sikertelenségét igazoló közjegyzői okirat felvételében. A szabadalmak belföldi gyakorlatbavételének előírása alapjában véve helyes indokból fakad. Külföldinek adott belföldi szabadalom ilyen kikötés nélkül ugyanis arra vezetne, hogy a szabadalom tulajdonosa külföldön gyakorolja a szabadalmat és annak produktumait a szabadalmi oltalom alatt szállitja belföldre. Ezzel tehát csak a külföldi ipar gyarapodnék. Ennek elhárítására állítja fel tehát a legtöbb ország szabadalmi törvénye a belföldi gyakorlatbavétel kötelességét, amelyre hosszabb-rövidebb időn belül kötelezi a szabadalomtulajdonost. Magyarországon és a legtöbb államban e határidő a szabadalom megadásának kihirdetésétől számitott három esztendőben van megszabva. (Az ipari tulajdon védelmére alakult Unió a kötelékébe tartozó államoktól e határidőre legalább három esztendőt követel.) A szabadalomnak a megszabott határidőn belül bel1 németül: Ausübung; franciául: mise en oeuvre; angolul working.
