Török László: A találmányi szabadalom: a szabadalmi jog és gyakorlat különös tekintettel Magyarországra (Budapest, 1913)
Különös rész - A találmányi szabadalmakról szóló 1895:XXXVII. t.-c.
148 Az 1895 : XXXVII. t.-c. 49. §. koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesés esetében pedig, ha az utolsó marasztalás jogerőre emelkedésétől két esztendő még el nem telt, két hónapig terjedhető elzárással és ezen felül hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A kiszabott pénzbüntetések az ipari (kereskedelmi) iskolai alap javára esnek. A büntetés kiszabásánál súlyosító körülményt képez, ha a panaszlott a szabadalom tulajdonosának alkalmazottja volt, és ezen utón vagy a szabadalom tulajdonosának bizalmából szerzett értesülését és tapasztalásait használta fel a találmány bitorlására. E szabályok akkor is alkalmazandók, ha a használt találmány ugyan még nem szabadalmaztatott, de a 34. §. szerint ideiglenes oltalomban részesül. A szabadalmi törvény 8. §-a a szabadalom tulajdonosának a szabadalom jogos fennállása egész idejére kizárólagos jogot biztosit arra, hogy találmánya tárgyát iparszerüleg készíthesse, forgalomba hozhassa és ipar- szerüleg vagy üzemi berendezésként használhassa, az eljárásra adott szabadalom hatályát pedig az azon eljárás szerint előállított terményekre is kiterjeszti. Aki tehát a szabadalom tulajdonosának engedélye nélkül a szabalom tárgyát előállítja, forgalomba hozza vagy üzemi berendezésként alkalmazza, szabadalombitorlás kihágását követi el. A 49. §. a bitorlás elkövetéséhez a tudatosságot is megköveteli, ennek fennforgását azonban a kialakult bírói gyakorlat a legtöbbször védelmezi. Hiszen a szabadalom megadását a hivatalos lapban kihirdetik, a szabadalom hivatalos kiadású leírása pedig a Szabadalmi Közlöny mellékleteként jelenik meg. Sokan azt akarják e szakasz szövegéből kiolvasni, mintha a törvényhozó a bitorló részéről a tudatosságot csakis arra az esetre követelné meg, amikor valaki
