Török László: A találmányi szabadalom: a szabadalmi jog és gyakorlat különös tekintettel Magyarországra (Budapest, 1913)

Bevezetés

12

Bevezetés.

megalkotója és szabadalmi oltalom elnyerője sem. A szabadalmi oltalom nyújtása pedig azért is szükséges, mivel a találmány, helyesebben a szabadalom testetlen dolog, annak bitorlása, utánzása a találmánynak a feltaláló birtokában levő eszközei eltulaj- donitása nélkül is könnyen megtörténhetik, mig például testes jószág jogtalan használatba vagy birtokba vevése a tulajdonos őrizete folytán nehezebben, vagy sehogysem következhetik be.

A találmányoknak szabadalmi oltalomban való részesítése tehát helyes és szükséges.

De a találmánynak ebben az oltalomban határtalan időre való részesítése valóban arra vezetne, hogy a szabad iparnak és kereskedelemnek útjába gátak emeltetnének, ami pedig semmiesetre sem lehet kívánatos. Hogy ez be ne következhessék, a szabadalmak csak korlátolt időtartamra (a legtöbb államban és Magyarországon is 15 évre) adatnak, avval a kifejezett célzattal, hogy ezen idő elteltével köz- kincscsé váljanak s az ipar fejlődését hathatósan előmozdítsák. Az egyes államok többé-kevésbbé szigorú szabadalmi törvényei azonban az Ígért oltalmi idő zavartalan élvezését is mindenféle feltételhez kötik, amelyek valamelyikének be nem tartása esetén a szabadalom a törvényes idő lejárta előtt is megszűnik és közkincscsé válik.

Hazánkban az első szabadalmi jogszabály a m. kir. udvari kancelláriának 1822. évi 6137. számú rendelete volt, mely azonban nem alkotmányos utón jött létre s ezért a rendek állandóan tiltakoztak ellene, mignem az 1840. évi XVIII. t.-c 66 §-a törvényes erővel ruházta fel. E rendelet értelmében a király a m. kir. udvari kancellária utján adott a folyamodóknak szabadalmat.

Ez a rendelet, mely teljesen azonos volt az Ausztriában 1820. évi december hó 8-án kiadott császári nyílt parancscsal, már csak ipari találmányokra adott szabadalmat és pedig 15 évre. A szaba-