Török László: A találmányi szabadalom: a szabadalmi jog és gyakorlat különös tekintettel Magyarországra (Budapest, 1913)

Bevezetés

Bevezetés. 13 • dalmi kérvényt és leirást latin nyelven szerkesztve a vármegye alispánja, vagy a város polgármestere utján kellett felterjeszteni, mely a szabadalmat a földesúri jogok sérelme nélkül adomá­nyozta. A szabadságharc szomorú kimenetele után hazánk ténylegesen beolvasztatván Ausztriába, a Magyarország területére is érvényes osztrák szabadal­makat az osztrák kormány engedélyezte még pedig az 1853. évtől kezdve az 1852. évi augusztus hó 15-iki császári nyilt parancsban lefektetett szabályok szerint. Az 1867. évi kiegyezés alkalmával a magyar kormány egyezményt kötött az osztrák kormánynyal a szabadalmi ügyek ideiglenes kezelése tárgyában. Ezen egyezmény szerint a m. kir. földmivelés-, ipar­és kereskedelemügyi minister 1867. évi 2719. sz. rendeletet bocsátott ki, melyben az 1840. évi XVIII. t.-c. 66. §-a által megerősített szabályokat léptette ismét érvénybe a kor viszonyai megkövetelte módosítá­sokkal és egyúttal a szabadalmi ügyeket saját hatás­körébe vonta. A magyar ministerium Magyarország területére önállóan adományozott szabadalmakat. Azonban az 1867. évi XVI. t.-c.-be iktatott vám- és kereske­delmi szövetség XVI. cikke megszüntette eddigi önállóságunkat, amennyiben ettől fogva a szabadalmak ezentúl csak a magyar és az osztrák kormány közös egyetértésével engedélyeztettek. Magyar honosok a magyar ministeriumhoz, osztrákok az osztrák ministeriumhoz folyamodhattak, külföldieknek szabad választására volt bizva, hogy melyik kormányhoz nyújtják be szabadalmi bejelentéseiket. Ez az állapot 1894. évi január hó 1-ig tartott, amikor is az 1893. évi XLI. t.-c.-be iktatott uj vám- és kereskedelmi szövetség úgy Magyarország, mint Ausztria szabadalomjogi önállóságát visszaállította. Ezen időponttól kezdve tehát Magyarország ismét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents