Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - V. Fejezet. Az eljárás
94 Mindezeket a kivételes rendelkezéseket a jelen §. máso* dik bekezdésében kimondott szabály nem érinti. Az utolsó bekezdés végül egy újítást tartalmaz, miáltal a külföldi rendelkezésekkel és gyakorlattal megegyező álláspont lesz elérve. Különösen fontos ez a rendelkezés az ú. n. uniós elsőbbségnél. Előfordulhat ugyanis, hogy valaki az unióhoz tartozó valamelyik államban két találmányt két külön bejelentésben más-más időpontban bejelentett. Ha már most azt a két találmányt egy bejelentésben összefoglalva bejelenti nálunk az uniós prioritás igénybevételével, az elsőbbség kérdése helyesen meg sem oldható máskép, mint úgy, hogy — ha az illető kéri — itt is mendegyik találmányra az elsőbbséget adják meg, a mely őt az uniós államban történt bejelentés szerint megilleti. Ezt megtagadni jogilag lehetetlen lenne, sőt a többféle elsőbbség megállapítására egyenesen szükség van. Ennek nálunk annál is inkább kell helyt adni, mivel törvényünk (4. §.) megengedi, hogy bizonyos feltételek fenforgása esetén több találmányt egy bejelentésben foglalhassanak össze, ennek pedig természetes következménye az, hogy különböző elsőbbséget is meg lehessen állapítani, mert ez ellen nem szól egyetlenegy szabadalomjogi érv sem. Magától értetődik, hogy minden egyes esetben, melyben több találmánynak egy bejelentésben való összefoglalása forog fenn, első sorban megvizsgálandó, vájjon a 4. §. feltételei fenforog- nak-e ? Mert ha ezek nem forognak fenn, akkor úgyis szétválasztásnak van helye (4. §. második bekezdése), mely esetben a külön keletkező bejelentések megkapják az őket megillető külön elsőbbséget . Az uniós bejelentés esete az itt figyelembe jöhető eseteknek csak egyikét képezi és itt csak példaképen lett felhozva. A különböző elsőbbségek megállapít hatására vonatkozólag itt felhozottak, melyek szükség esetén egyes igénypontokra vonatkozólag is alkalmazást nyerhetnek, nyilvánvalóvá teszik, hogy a szabadalmi hivatalunk által a külföldi szabadalmi hivatalok gyakorlatától eltérőleg követett az a gyakorlat, mely az 1910. évi január 10-én létesült teljes iilési megállapodásban kifejezést nyert, mely szerint minden bejelentésre »csakis egy elsőbbségi nap állapítható meg«, nem helyeselhető, valamint a megállapodással megegyező az a rendelkezés sem, melyet a Washingtonban 1911. évi junius 2-án aláirt nemzetközi megegyezést beczikkelyező 1913 : VIII. t.-cz. végrehajtása tárgyában 23714/913. sz. K. M. rendelet 9. pontjának második bekezdése tartalmaz. (L. Damme : »Das deutsche Patentrecht « 208—219 1. Seligsohn : »Patentgesetz« V. kiad. 526. lap. Osterricht : »Lehrbuch des gewerbl. Rechtschutzes« 462.1ap. Dunklase : »Beiträge zum Patentrecht« I. »Die patentfähige Erfindung« 101 — 102. lap.) A 46. §-hoz. A jelen törvény 30'. §-át a tervezet lényegben fentartja ; a módosítások nagyobbrészt stilárisak. Ezért külön indokolás felesleges. Új csak a d) pontban foglalt rendelkezés ; mert az nélkülözhetetlen, hogy a szabadalom megadása iránti kérelem előterjesztessék, mely kérelem felemlítése a jelen törvény
