Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - III. Fejezet. A szabadalmak tartalma, megszűnte, megvonása és megsemmisítése
73 Nyilvánvaló azonban, liogy engedélyesek keresése egymagában nem elegendő ok, a mint ez az uniószerződés zárójegyzőkönyvének 3. b) pontjának e kérdésre vonatkozó tárgyalásáb ól kit ünik. Minthogy a szabadalom tárgyának előállítása, megvalósítása általános szükségletet képez és mindenkit érdekel, a tervezet is azon az állásponton van, hogy megvonást kérni mindenki jogosított, a miről még az eljárási szabályok rendén szó lesz. Abból azonban, hogy a megvonást mindenki kérheti, nem következik természetesen, hogy annak a kérelemnek mindig helyt kell adni. Ezért a tervezet ezt csak így fejezi ki, hogy a »megvonható«, a mi nem jelent tetszés szerinti önkényt, hanem azt, hogy a szabadalmi hatóságok belátásuk szerint szabadon mérlegelik, vájjon a megvonás előfeltételeit képező tényállás fenforog-e ? Idetartozik még annak megemlítése, hogy igen nehéz a bizonyítás kérdése, különösen a bizonyítási kötelezettség tekintetében. A felperestől mindennek bizonyítását megkívánni méltánytalan lenne és mindenkit visszariasztana, a mi közgazdaságilag nem kívánatos, mert tényleg megvonható szabadalmak ellen alig merne valaki fellépni. De másfelől minden bizonyítást a szabadalomtulajdonostól követelni, nemcsak méltánytalan lenne, hanem a szabadalomtulajdonosokat sok könnyelmű megtámadásnak és zaklatásnaK tenné ki. Ez a kérdés tehát a gyakorlatban igen óvatosan kezelendő. Angliában erre nézve úgy szoktak eljárni, hogy a támadó fél a külföldön történt előállítás tényét, a megvalósítást és a közérdek fenforgását igazolja, míg a szabadalomtulajdonos részletesebb adatokkal és tényekkel beigazolhatja, hogy azok az előfeltételek fenn nem forognak és hogy őt hiba, mulasztás stb. nem terheli. Végül megjegyzendő, hogy a megvonásra itt felhozottak természetesen csak akkor állanak, ha államszerződések eltérő rendelkezést nem tartalmaznak, a minek a tervezet külön is kifejezést ad. A jelenlegi törvényünk a kényszerengedély kérdését nem juttatja világosan kifejezésre, mert e szerint ha a szabadalomtulajdonos az engedélyt megadni vonakodik, büntetésből megvonják a szabadalmat ; de a kényszer- engedély megadását a törvény kifejezetten nem rendeli el. Holott a tervezet épen azt czélozza, hogy bizonyos esetekben kényszerengedély legyen megadható, a nélkül hogy a szabadalmat megvonják. Ebben rejlik a nagy különbség a tervezet és a jelenlegi törvény között e kérdésre vonatkozólag. A kényszerengedély megadása iránti eljárást megindíthatja az, ki a maga részére kéri az engedélyt (licentiát), miután a szabadalomtulajdonos az előfeltételek fenforgása daczára azt nem akarta neki megadni. Igen fontos körülmény az, hogy közérdeknek kell fen- forognia ahhoz, hogy az engedély a szabadalomtulajdonos akarata ellenére megadassák ; egy közönséges magánérdek nem elegendő. Közérdek fog pl. fenforogni, ha valamely függőszabadalom tulajdonosa kéri az engedély megadását, mivel az ő szabadalma az előbbi szabadalomnak lényeges javítását képezi és így fontos műszaki haladás várható. Közérdek teheti továbbá kívánatossá az engedély megadását akkor, ha a szabadalom tárgya belföldön nem állít10 Törvényjavaslat szabadalmakról.
