Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)

Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - I. Fejezet. A szabadalom tárgya

58

szentse, nem lehet, annál kevésbbé, mivel minden valószínűséget nélkülöz az a feltevés, hogy a vállalat egy rá nézve fontos találmány bejelentését elmulasztaná csupán azért, hogy az alkalmazottat a kárpótlástól elüsse. A vállalat érdeke a fődolog, ott pedig dönteni csak maga a vállalat lehet hivatva és jogosítva és e jogot az alkalmazottat megillető kárpótlás szempontjából korlátolni nem tanácsos.

Az alkalmazottak találmányának kérdésére nézve megemlítendő még, miszerint a kérdés elbírálásánál már az eddig elmondottaknál fogva is közömbös az, vájjon az alkalmazott az ú. n. hivatalos órák alatt vagy azokon kívül, a vállalat helyiségeiben vagy másvalahol tette a találmányt és az is közömbös, vájjon a vállalat eszközeivel stb. tette-e vagy nem.

A G. §. második bekezdésében foglalt rendelkezés már önként folyik a §. többi rendelkezéseiből és az 5. §. utolsó bekezdéséből. Megjegyzendő azonban, hogy míg a jelenlegi törvény 6. §. második bekezdése szerint a törvény csak a munkaadónak látszik felszólalási és az első bejelentés prioritásával biró bejelentési jogot adni, a tervezet ezt mindkét félnek egyaránt adja meg, mivel természetes, hogy ha a vállalat jelenti be a találmányt oly esetben, melyben a szabadalom 6. §-ához képest nem a vállalatot, hanem a feltaláló alkalmazottat illeti, ez utóbbinak is meglegyen a felszólalási joga és az a joga, hogy a 6. §-ban körülirt 30 nap alatt a találmányt azzal a prioritással jelenthesse be, mintha már az első bejelentést is ő tette volna.

A 6. §. ötödik bekezdése az ú. n. »Etablissement«-találmányról rendelkezik. Ezt a gyakorlat és az irodalom eddig is ismerte, csak a törvényben külön rendelkezés erre nézve nem volt. Az alkalmazottak találmányáról szóló rendelkezések kiegészítő részét képezi az, hogy legyen szabályozva az az eset is, midőn ugyan alkalmazott vagy alkalmazottak a feltalálók, de azt, hogy kire vagy kikre mint meghatározott személyekre vezethető vissza, megállapítani nem lehet.

Ilyen esetben nem marad egyéb hátra, mint a vállalatot magát feltalálónak tekinteni, a mint ez már általában el van fogadva.

Jól kell azonban ettől megkülönböztetni azt az esetet, midőn többen vannak a feltalálók és ezek egyenként tudva vannak, ebben az esetben közös tulajdon keletkezett és az erre vonatkozó szabályok nyernek alkalmazást.

A 7. §. végül egy különleges kérdést szabályoz. Kétségtelen ugyanis, hogy úgy a 6. §. eseteiben, mint azon kívül is gyakran előfordul, hogy a szabadalom nem a feltalálónak adatik meg. Kétségtelen azonban az is, hogy hiányt képezett az a törvényben, hogy a feltalálónak nem volt megadva a joga ahhoz, hogy ha bármely okból nem is szerepel mint bejelentő, azt a személyes elégtételt igényelhesse, mely szerint legalább kifelé mint feltaláló szerepelhessen. Ez egy oly elégtétel, melyet megtagadni nem lehet, mert úgy mint a művésznek, vagy az irodalmi szerzőnek jogában áll megkívánni, hogy neve feledékenvségbe nem menjen, ugyanettől a jogtól a feltalálót megfosztani n m lehet. Ezért e kérdés szabályozása fel volt veendő a tervezetbe még pedig annál is inkább, mert jogállamban ideális javak is oltal- mazandók, de itt nemcsak ideális javakról lehet szó, hanem a feltaláló nevének ily védelme fontos eszköz a gazdaságilag gyengébb feltaláló előhaladhatására nézve. Ha neve mint egy fontos találmány feltalálója általánosan ismeretessé lesz, ez nemcsak tekintélyt ad, hanem esetleg nagy anyagi és gazdasági előnynyel járhat .