Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - I. Fejezet. A szabadalom tárgya
57 a kifejtett tevékenység az alkalmazott szolgálati teendőihez tartozzék. De szükséges még egy további feltétel, melynek az előbbivel együttesen kell fenforognia, ez t. i. abból áll, hogy a találmány a vállalat rendes üzleti körébe essék. Ez természetesnek mutatkozik, mert mindenki természetesnek fogja találni, hogy ha pl. egy gépgyárban alkalmazott munkás egy vegyi termék előállítására vonatkozó új eljárást talál fel, ez a találmány nem illetheti meg a gépgyár-vállalatot csak azért, mert egyik alkalmazottja a feltaláló. A tervezet az itt megindokolt állásponttal mindkét ellentétes érdeket meglehetősen kiegyenlítettnek véli, megjegyezvén, hogy alkalmazott alatt itt úgy a munkás, mint a többi alkalmazott, úgy a magas- mint az alsórangú alkalmazott és ipari vállalat alatt úgy a magán- mint állami vállalat értendő. Az a körülmény, hogy a vállalat érdekében kivételt kellett tenni azon szabály alól, mely szerint szabadalom a feltaláló alkalmazottat illeti meg és hogy a feltaláló alkalmazottat különben megillető szabadalom szerződési kikötés folytán a vállalatot illesse, magával hozza azt, hogy mindazon esetben, melyben a szabadalom a jelen §. szerint nem a feltaláló alkalmazottat illeti meg, gondoskodás történjék abban az irányban, hogy a feltaláló megfelelő kárpótlásban, haszonrészesedésben részesüljön és ez az a kérdés, a hol már a gazdaságilag g37engébb fél érdekében a szerződési szabadságot korlátozni kellett, úgy hogy annak a megállapodásnak, mely szerint a vállalat ingyen jutna a feltaláló találmányához, illetve szabadalomhoz, joghatálytalan. A mi magát a kárpótlás mennyiségének kérdését illeti, erre nézve a tervezet nem tart ja czélszerünek, hogy itt részleteket felállítson, mivel ez a kérdés az esetek különbözőségéhez képest különféleképen oldható meg ; felek azt szerződésileg is szabályozhatják, csak a teljes kizárása egy megfelelő kárpótlásnak nincs megengedve. Ez a szerződési szabályozás történhetik pl. magában a szolgálati vagy alkalmaztatási szerződésben is ; lehet, hogy a rendes bér vagy fizetés maga már épen a találmányokra való tekintettel lett megfelelő magasabb összegben megállapítva stb. Szem előtt mindig csak az lesz tartható, hogy az alkalmazott a találmánya után megfelelő kárpótlásban részesüljön, kiindulva abból a kétségbe nem vonható alapfelfogásból, hogy miután a vállalat részére megadott szabadalom kétségtelenül oly vagyonjogot képvisel, melyet az alkalmazottja tevékenységének köszönhet, ez ellenszolgáltatás nélkül nem történhetik. Az összeg megállapítását , mely állhat akár egy összegből egyszer s mindenkorra, akár több éven át fizetendő fix vagy százalékos összegből, legczélszeriibb — ha megegyezés nem létesül — a rendes bíróságra bízni, mivel az ily természetű kérdések, még ha szabadalmakra is vonatkoznak, a rendes bíróságok által szoktak eldöntetni. Azt a kérdést, vájjon van-e a feltaláló alkalmazottnak befolyása abban az irányban, hogy a vállalat az ezt megillető találmányt köteles legyen be is jelenteni, a tervezet külön nem szabályozza, mert azt, hogy a vállalat a találmányt bejelentse-e vagy sem, egészen reá kell bízni. Ezt elbírálni egyedül az lehet hivatva, a ki a találmány felett mint sajátja felett rendelkezik, t. i. a vállalat. Az alkalmazottnak csupán azért, hogy a kárpótlástól el ne essék, jogot adni arra, hogy a vállalatot a bejelentésre mintegy kény8 Törvényjavaslat szabadalmakról.
