Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - I. Fejezet. A szabadalom tárgya
55 tálból vizsgálni ? A tervezet felfogása szerint ez lehetséges és szükséges. Ezért megmarad természetesen a felszólalási jog is, mert elnézés, vagy adathiány miatt előfordulhat a kétszeri szabadalmazás. Ha pedig bármily okból felszólalás nem történnék, akkor ugyanarra a találmányra a szabadalmat ugyan meg kell adni, de fenmarad még mindig a kereset a megsemmisítés stb. iránt. A mi végül annak a feltalálónak jogát illeti, ki találmányát nem jelentette ugyan be, de használatba vette a más részéről történt bejelentés előtt, ennek részére megmarad az előhasználó joga, miről az illető helyen (13. §.) lesz szó. Az 5. §. második és harmadik bekezdése változatlanul fenn volt tartandó mint a feltaláló érdekében tett feltétlenül szükséges rendelkezések, a mint ezt a jelenlegi törvénynek vonatkozó indokolásában ez ki van emelve és a tervezetben e részben tett módosítások csak stiláris jelentőségűek. A G. és 7. §§-hoz. Egyike a legnehezebb kérdéseknek az, mely az ipari alkalmazottak találmányaira vonatkozik. Mint előkérdés az merül fel, vájjon egyáltalában szabályozandó-e e kérdés a szabadalmi törvény keretében és nem czélszerübb-e egy külön alkalmazotti találmány szabályának mellőzésével, az alkalmazottak találmányaira is az általános szabályokat alkalmazni. Erre a kérdésre vonatkozó törvények és irodalom tanulmányozása után az a meggyőződés jut kifejezésre, hogy a kik e kérdésnek a szabadalmi törvény keretén belül leendő szabályozását feleslegesnek mondják, e nézetüket főkép a kérdés nehéz és kényes voltával indokolják. Ez azonban nem oly indok, mely elfogadható. Sok külföldi állam e kérdést törvényben szabályozta ; így Ausztria (szabad, törv. 5. §.), Schweiz (Obligationsrecht 343. §.), Hollandia (szabadalmi törvény 10. artik.), Anglia, a szabadalmi jog tulajdonképe ni hazája, Dánország (az állami alkalmazottakra nézve), végül Japán. Németországban, a hol ez a kérdés törvényben szabályozva nem volt ugyan, de a legfelsőbb birodalmi bíróság judikaturája már részletesen szabályozta e kérdést, az új törvényjavaslatba (10. §.), mely már a nyilvánosság előtt is ismételten tárgyaltatott és a törvényhozás által csakis a külpolitikai bonyodalmak miatt el nem int ézt etett, e kérdés részletes szabályozását felvették. Mindehhez hozzájárul az, hogy jelenlegi szabadalmi törvényünk is (6. §.) e kérdést szabályozza, úgy hogy nincs semmi ok e kérdést a tervezetben mellőzni. A mi a kérdés érdemét illeti, a tervezet mindenek előtt szükségesnek tartja az 5. §-ban kimondott azt az alapelvet, hogy a szabadalom a. feltalálót illeti meg, itt külön újra hangsúlyozni. Mert lehetetlen és az igazságérzetet sérti az, hogy a feltalálót akkor ne illesse meg a szabadalom, mikor ő alkalmazott és azért ne illesse meg, mert alkalmazott. Ezért a tervezet a már említett alapelvéhez híven kifejezetten kimondja mint szabályt, hogy a szabadalom az alkalmazottat megilleti. Az az intézkedés, mely szerint a szabadalom a feltalálót megilleti akkor is, ha az a feltaláló ipari alkalmazott, nem-
