Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - I. Fejezet. A szabadalom tárgya
54 törvényünk szellemében és a mostani gyakorlatunkkal megegyezően történik. Előfordulhat és elő is fordul, hogy ugyanazt a találmányt ketten vagy többen, egymástól függetlenül, más-más időpontban jelentik be, mely eset különösen a nemzetközi unióhoz történt csatlakozásunk folytán gyakran fordulhat elő. Ezért ily több bejelentés közti kollisio esetét szabályozni kell, valamint szabályozni kell főkép az előbbi szabadalmazásnak igényrontó hatását. Általánosan elfogadott elv az, hogy ugyanarra a találmányra kétszer szabadalmat adni nem lehet ; mert az a találmány, mely már szabadalmat nyert, nyilvánosságra került, oltalom alá van helyezve ; a szabadalom iránti igény ez által ki van elégítve, még pedig örök időre. Ilyen igény egy találmány tekintetében objektive véve természetesen csak egy lehet, mely már egyszer kielégítést nyervén, újból nem érvényesíthető, mert az igény tartalma a szabadalmazás által már teljesen konzumálva lett, elenyészett. Ezen az alapfelfogáson alapul az a következtetés, hogy a már megadott szabadalom az azonos találmányra vonatkozó bejelentésre nézve igényrontó hatással bir, úgy hogy a későbbi bejelentésre a szabadalom nem lesz megadható, még pedig akkor sem, ha az előbbi bejelentés folytán megadott szabadalom megszűnt vagy azt megsemmisítették. Ha az első bejelentés még nem vezetett volna szabadalomra akkor, mikor a későbbi bejelentés beérkezik, természetes, hogy a második bejelentést az első bejelentés végleges elintézéséig függőben kell tartani, úgy hogy ha az első bejelentés tényleg nem vezet szabadalomra, a második bejelentés kerül érdemleges elintézés alá, míg ha az első bejelentés folytán a szabadalmat megadják, annak a második bejelentésre való megadása ki lesz zárva. Természetes, hogy a két bejelentésnek azonos találmányra kell vonatkoznia. Ha pedig az azonosság csak részben forog fenn, akkor az említett igényrontó hatás és következménye is csak erre a részre vonatkozik, a mi minden egyes esetben tisztázandó, műszakilag megoldandó ténykedést képez. Hogy az itt kifejtettek a szabadalmi hatóságok eddigi gyakorlatának lényegben megfelel, kitűnik a szabadalmi hivatalnak 1899. évi deczember Tikén tartott teljes ülésén történt megállapodásból és az annak értelmében állandóan követett gyakorlatból. Azt a körülményt, hogy ugyanarra a találmányra már adtak szabadalmat, hivatalból kell figyelembe venni, különben annak a rendelkezésnek, hogy ugyanarra a találmányra kétszer szabadalom nem adható, nincs czélja. Nem lehet a szabadalmi hatóságot oly helyzetbe hozni, hogy tudva adjon oly szabadalmat, mely a megsemmisítés csiráját magában hordja ; iparjogvédelem szempontjából káros és lehetetlen is ugyanarra a találmányra nézve »kizárólagos« jogot adni ; ha megadják mégis, az már nem kizárólagos. A tervezet nem írja elő, hogy az említett körülményt hivatalból kell vizsgálni, mert nem azt kell előírni, hogy mi vizsgálandó hivatalból, hanem az, hogy mi nem vizsgálandó hivatalból, ez csak az újdonság kérdése és a feltalálói minőség, mely utóbbira nézve áll a már említett vélelem. A mostani gyakorlat szerint hivatalból vizsgálják, vájjon az, a mit bejelentettek, találmány-e, iparilag megvalósítható-e, nem ütközött-e a 2. §. valamelyik pontjába. Hát akkor nem kellene a kétszeri szabadalmazás kérdését is hi va-
