Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések
13() [»seelischer Schaden«] is kiterjed, de sajnálja és helyteleníti Demburg, hogy miért van az csak büntető és nem polgári ügyekben is. Továbbá Kohler, »Handbuch des deutschen Patentrechts« 578. 1. skv. mondván, hogy a »Busse« a személyi bántódásokért is [»persönliche Unbill]« kártérítést nyújt, javasolván, hogy ez az intézmény polgári úton érvényesített követelésnél is helyt fogjon, nem pedig csak büntető ügyben. Ide tartoznak számos határozatai a Reichsgerichtnek, 1. Seligsohn, »Patentgesetz« V. kiadás 419. 1.) Ezekre és a fent már megindokolt fokozottabb védelemre való tekintettel, melyben a szabadalomból folyó jogok részesítendők, a tervezet azon az állásponton van, a mint annak a 86. §. második bekezdésében kifejezést is ad, hogy a sértett félnek joga van ahhoz is, hogy nem vagyoni kárát is térítsék meg, még pedig akár a szabadalmi hivatalnál, akár a büntető biróságnál érvényesíti követelését, mely álláspont indokolására még a következők szolgálhatnak : A tervezet ügy elembe veendőnek találja azt, hogy szabadalomsértésnél előfordulhat oly helyzet, hogy a tényleges kár és elmaradt nyereség megtérítése nem elégíti ki a sértettnek személyi és gazdasági érdekét. Mert a szabadalomsértés által megsértik a feltalálónak mintegy szellemi tulajdonát, gyakran pedig hosszú tanulmányozás és kisér- letezés eredményét, egy kedvessé vált, személységével összeforrt eszmét a szabadalomsértéssel tönkre tehetnek, lelki izgalmaknak van a sértett kitéve, kereskedői vagy iparosi hírneve szenvedhet, vevői körét elveszítheti stb. Mindezek oly momentumok, melyek figyelmen kívül nem maradhatnak és a kártérítés körébe bevonandók. Nem tartja a tervezet szükségesnek, hogy annak oly alakban adjon kifejezést, hogy e czélra egy külön elégtételt (»Bussé«-t) állítson fel, hanem czélszerübbnek véli ezt úgy elérni, hogy a kártérítés terjedelmét a nem vagyoni kárra is kiterjeszti (lásd a ptkv. törvényjavaslatának 885. §-át). Vitás lehet, vájjon ezt a nem vagyoni kárt- nem kel- lene-e csak akkor megítélni, midőn szándékosság vagy súlyos gondatlanság forog fenn, úgy hogy könnyű gondatlanság esetén ki volna zárva (a mint ezt a ptkv. törvény- javaslatának 885. §-ában látjuk). A tervezet nem habozik a nem vagyoni kár megítélhetését is a közönséges gondatlanság esetében is megengedni, mivel az iparjogvédelem érdekében — a mint ez már ki is volt fejtve — kívánatos, hogy bármely fokú gondatlanság esetén a nem vagyoni kárt is megtérítsék ; ellenkező esetben igen gyakran meg- térítetlenül maradna oly kár, melynek elviselése helyes iparjogvédelem mellett a sértett féltől nem kívánható meg. Minthogy a tervezet a fentiek szerint a külön elégtétel (»Busse«) megállapítását mellőzi, felesleges az összeg maximumát is megállapítani, a mi különben más szempontból is kifogás alá eshetik. Megjegyzendő, miszerint magától értetődik, hogy a nem vagyoni kár nem minden szabadalomsértésnél lesz megítélhető. Minden egyes esetnél fenforgó körülmények mindig külön-külön megfontolás tárgyává lesznek teendők ; a tervezet csak a lehetőségét akarta megadni annak, hogy a nem vagyoni kár is követelhető és megítélhető legyen. Lehetnek esetek, hol a tényleges kár vagy elmaradt nyereség megítélése a sértett jogot teljesen kielégíti, de lehetnek esetek, melyekben a fent jelzett vagy azokhoz hasonló különös körülmények fenforognak, melyek sem maguk, sem
