Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések
129 Reichsgerichtnek bírálati véleménye (Gutachten des I. Civilsenats des Reichsgerichts zum Ent wmf eines Patent- gesetzes), mely a gazdagodásra és kártérítésre vonatkozólag egyebek közt (44. 1.) azt mondja : »Das Reichsgericht erblickt einen grossen Fortschritt gegenüber dem bisherigen Rechte darin, dass wenigstens prinzipiell der Bereicherungsanspruch gegen den Patentverletzer anerkannt wird und für die Entschädigungsklage die einfache Fahrlässigkeit genügen soll. Mit Recht wird aber fast allseitig gefordert, dass der Bereicherungsanspruch unbeschränkt, nicht erst für die Zeit nach Klageerhebung gewährt wird.« Végül még csak az-jegyzendő meg, hogy az a fokozottabb védelem is, melyben a fent már kifejtett okokból a szabadalomból folyó jogokat részesíteni kell, megkívánja, hogy már a közönséges gondatlanság is elegendő legyen a kártérítési követelés keletkezéséhez, a mihez hasonló rendelkezést a szerzői jogi törvény (1884 : XVI. t.-cz.) 19. §-a is tartalmaz. Nagyfontosságú a kártérítési alapon kívül a kártérítés terjedelme. A tervezet azon az állásponton van, hogy mindazok a czélok, melyek kártérítés által elérhetők, csak úgy érhetők el, ha a kártérítést oly terjedelemben nyújtják, mily terjedelemben kártérítés egyáltalában nyújtható, azaz megtérítendő a tényleges kár, továbbá az ú. n. elmaradt nyereség és a nem vagyoni — erkölcsi — kár is. A míg a tényleges kár és az elmaradt nyereség (ptkv. törvényjavaslat 882. §.) külön indokolásra nem szorul, a nem vagyoni kárra vonatkozólag a következők jegyzendők meg : A nem vagyoni kár megtérítésére vonatkozó eszme az iparjogvédelemben nem új ; sőt jellemző, hogy épen az iparjogvédelmi körben van leginkább elfogadva. A jelen szabadalmi törvényünk 52. §-ában úgy rendelkezik, hogy a bíróság a büntetésen kívül »a fenforgó összes körülmények méltatásával szabad meggyőződése szerint 20.000 K-ig terjedhető kártérítési összeget megállapíthat«. Habár sem a törvény szavaiból, sem indokolásából közvetlenül nem tűnik ki az, hogy a törvény itt a nem vagyoni kár megtérítését is szabályozni akarta, a tervezet mégis abban a felfogásban van, hogy a 20.000 K-ig terjedő kártérítési összegben a nem vagyoni kárt is meg- akarta téríttetni, a mit a szokatlan magas összegből lehet következtetni, valamint abból, hogy a törvény 52. §-a nyilván a német szabadalmi törvény 37. §-ának szem előtt tartása mellett készült. Ez utóbbi pedig épen a nem vagyoni kárról rendelkezik, a mennyiben kimondja, hogy minden kártérítés helyett (»statt«) tízezer márkáig terjedhető elégtétel (»Busse«) ítélhető meg. Ügy a »Busse«, mint az elégtétel szó a nem vagyoni kár megjelölésére szolgál. A német törvény és a mi törvényünk is azonban csakis a büntetőperben tartja azt a nagy összeget megít él hét őnek. A szabadalmi törvényünk 52. §-ához hasonló rendelkezést tartalmaz a védjegytörvényünk is (1890:11. t.-cz. 27. §.). Hasonló rendelkezés van továbbá az 1901. évi junius 19-iki német szerzői jogi törvény 40. §-ában, mely azt a kártérítést — szerzőjogi ügyekben — hatezer márkáig ugyancsak »Bussé«-nak nevezi. (Arra nézve, hogy a »Busse« alatt a nem vagyoni kár is értendő, 1. különösen : Demburg, »Das bürgerlich Recht« VI. kötet 284. 1. mondván, hogy a »Busse« oly kártérítés, mely a nem vagyoni kárra 17 Törvényjavaslat szabadalmakról.
