Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - VI. Fejezet. Szabadalmi lajstrom, szabadalmi levéltár és szabadalmi közlöny
123 mindazok az ügyek, melyeknek megindítására a szabadalom- tulajdonos van jogosítva, csakis az által indíthatók meg, a kit a lajstrom tulajdonosként még feltüntet ; így pl. pozitív megállapítási, megsemmisítési, megvonási, bit óriási ügyekben, továbbá pótszabadalom bejelentése (8. §. második bekezd.) stb. Mindezekből látható, hogy a tervezet felfogása szerint valakinek a lajstromba történt bejegyzése legitimácziót nyújt, ezen fekszik a súly, még pedig legitimál úgy aktiv, mint passzív irányban. Ennél több hatályt azonban a bejegyzésnek tulajdonítani nem lehet, különösen nem lehet hatályt tulajdonítani a dologi jogra vonatkozólag az anyagi jog szempontjából. Ezért nincs hatálya a bejegyzésnek egymagában a szabadalom megszerzéséhez. A ki a szabadalomtulajdonostól a szabadalmat megszerezte, ez ennek tulajdonává válik, ha a megszerző nem is jegyezteti be az átruházást, a még bejegyzett személy ugyanazt a szabadalmat harmadikra — legyen az jóhiszemben vagy nem — már nem ruházhatja át, mert az már nem az övé többé, úgy hogy ha ez a harmadik az átruházást be is jegyezteti, ez által az első szerző a szabadalmat nem veszti el. A tervezet az itt hangsúlyozott elveket azért tartja helyeseknek, mert azok megfelelnek nemcsak a nálunk elfogadott nézetnek, hanem azért is, mert ez külföldön is, különösen Németországban uralkodó nézetnek mondható (Seligsohn, Patentgesetz, ötödik kiad., a 19. §-nál, különösen 274. s köv. lap ; Kohler, Handbuch des deutschen Patentrecht 529—539. lap ; Schanze 0. : Sammlung indu- strierechtl. Abhandlungen I.kötet, 2.füzet 37.s köv.lap stb.). E §. indokolásául még csak a következőket hozza fel a tervezet : Az átruházásra vonatkozó ügylet minőségét a szabadalmi hivatal a fennálló gyakorlat szerint nem vizsgálja, ezen a tervezet nem változtat ; nem szükséges az átruházás jogczímének megjelölése, ez a jogügylet anyagi jogi oldalát érinti, melynek elbírálása nem képezheti a szabadalmi hivatal feladatát. Csak az szükséges, hogy az átruházás megtörténtét kellő alakiság megtartása mellett jelentsék be. A jelen törvény közokiratot vagy »teljes hitelű magánokiratot« követel ; ez utóbbi helyett a tervezet a Pp. 317. §. 3. pontjában foglalt meghatározást használja. A megindított eljárás feljegyzésének hatálya ugyan önként értetődik, de a tervezet ezt nagyobb világosság kedvéért mégis jónak látja külön is meghatározni. A jelen törvény 41. §. negyedik bekezdésének e helyen való kihagyását az indokolja, hogy az abban foglalt rendelkezést a tervezet a 11. §. utolsó bekezdésében tette meg. A 79., 80. §§-hoz. A jelen törvénynek 42. §-át a tervezet a jelen alakban nem vette át, mert arra, hogy a levéltárban a leirásokat, rajzokat és mintákat és más okiratokat másolatban is megőrizzék, nincs szükség, ez a §. a gyakorlatban foganatba nem is ment. A leirásokat, rajzokat és mintákat a levéltárban eredetiben őrzik meg. A szabadalom megadására, átruházására stb. vonatkozó iratok pedig úgyis megvannak az irattárban és ezeket ott megőrzik. Mindennek a részletes szabályozása úgyis az ügyviteli szabályokban teendő meg, nem pedig a törvényben. 16*
