Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - V. Fejezet. Az eljárás
114 jára vonatkozólag kifejtette. Ha a korábbi szabadalom tulajdonosának bármely okból nem áll érdekében a megsemmisítési eljárás megindítása, vagy ha az a korábbi szabadalom megszűnt stb., akkor ne legyen senki, a ki azon az iparjog- védelem szempontjából tűrhetetlen helyzeten, hogy egy találmányt kétszer szabadalmaztak, változtathasson ? Hogy ez a kérdés mennyire közérdekű, kitűnik abból is, ha csak arra gondolunk, hogy valamely szabadalom lejárta felé ugyanaz a szabadalom tulajdonosa vagy saját neve alatt vagy valamely »Strohmann« útján ugyanazt a találmányt újra bejelenti ; nem lévén senki, ki felszólalhat, megadják a szabadalmat, mely — miután azt senki sem támadhatja meg — további tizenöt évig fennállana, a mi tehát egy és ugyanazon szabadalomnak perpetuálása lenne. Ezért kétségtelennek kell tekinteni, miszerint a helyes álláspont az, mely szerint a jelzett alapon felszólalással és megsemmisítés iránti kérelemmel fellépni jogosítva bárki legyen, a mint ez különben úgy az osztrák, mint a német szabadalmi törvényben is így van. Ezt annál inkább kell nálunk elfogadni, mivel a felszólalási alaprendszer is már a populáris akcziónak minél jobb kiterjesztését követeli. A 61. §. 8. pontjára vonatkozólag megjegyzendő, hogy az két megállapítási kérelemről rendelkezik. Az egyik — az ú. n. negatív — megállapítás kérdése nem szorul külön indokolásra, mert azt már a jelen törvény is tartalmazza (57. §.) és arra vonatkozólag követendő eljárást is nagy vonásokban előírja. Ez utóbbi részletezése e helyütt mellőzhető, miután ezek az ügyek is a szerint a szabályok szerint tárgyalandók, mint a többi ügyek, melyek első fokon a birói osztály hatáskörébe tartoznak. De nem vette át a tervezet a jelen törvény 57. §-ának azt a rendelkezését sem, mely szerint ezt a megállapítást csak az kérheti, »ki valamely ellene indítandó bit óriási keresettől tart«; mert az, hogy ki mitől tarthat, oly s ubjektiv belső momentum, hogy azt kiindulási pontul elfogadni nem lehet. Mellőzte a tervezet a jelen törvény 57. §-ának azt a rendelkezését is, hogy a megállapítási eljárás költsége mindig a kérelmezőt terheli ; ezt a kérdést az eljárási költségre vonatkozó általános szabályok szerint kell megítélni, úgy mint a többi ügyekben. E negatív megállapítási ügyre vonatkozólag csak annyi jegyzendő még meg, hogy annak helye lehet nemcsak akkor, midőn a kérelmezőként fellépő fél az illető tárgyat már előállította, forgalomba hozta, eladásra kínálta stb., vagy az illető eljárást már alkalmazta, hanem akkor is, ha ezeket csak tenni szándékozik, sőt az osztrák szabadalmi törvény 111. §-a csak erre az utóbbi esetre látszik szorítkozni, azonban a gyakorlat ott is e rendelkezést a fenti kiterjesztő értelemben alkalmazza. A szabadalom tulajdonosa által indítható ú. n. positiv megállapítási ügy eddig nem tartozott a szabadalmi lúvatal hatáskörébe. A tervezet azonban nem lát akadályt fen- forogni arra vonatkozólag, hogy a pozitív megállapítást is a szabadalmi hivatal hatáskörébe ne utalja, a mi már csak azért is szükséges, mivel mindkét megállapításnál lényegileg ugyanaz a kérdés bírálandó el ; és elejét kell venni annak, nehogy ugyanarra a szabadalomra vonatkozólag a szabadalmi hivatal és a rendes bíróságok esetleg eltérő
