Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)

Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - V. Fejezet. Az eljárás

Ill

Megjegyzendő továbbá, hogy a bírói osztálynál és a sza- badalmi tanácsnál követendő eljárás szabályai is — úgy, a mint az már a felszólalási eljárásra vonatkozó indokolásnál ki volt emelve — lényegükben az officzialitás elvére és a szóbeliség elvére vannak alapítva, de már a felszólalási eljárásban is megtett korlátolással, mely okból azok a szabályok majdnem mind a bírói osztálynál és a szabadalmi tanácsnál is alkalmazandók, a mint az mindig az illető §-ok kifejezett felhívása által ki is van tüntetve, a mi az ügyek azonos természeténél fogva külön indokolásra nem is szorul. Az itt tárgyalt eljárás is vegyüléke az officzialitás és tárgyalás elveinek ; túlnyomó azonban az officzialitás ; az eljárás hivatalból nem indul meg, de ha megindították, az anyagi valóság kiderítése érdekében hivatalból kell eljárni, a mint ez az offic ialitás elvére vonatkozólag már kifejtetteknél fogva külön indokolásra szintén nem szorul.

De indokolandó a tervezetnek az az álláspontja, melynél fogva első fokon a bírói osztály hatáskörébe tartozó ügyekben a »pert« nem ismeri és az eljárás megindítására nem »keresetet« (vagy keresetlevelet), hanem kérelmet ir elő.

Teszi ezt a tervezet úgy a szabadalmi ügyeknek, mint a szabadalmi hatóságok különleges természeténél fogva.

A polgári per ugyanis rendesen magánjogi érdekek érvényesítésének eszköze ; polgári perben magánjogi vonatkozású tények elbírálását kérik (Magyary : »Magy. polg. perjog«) és így vonatkozással van a polgári per a magánjogi szabályokra, innen van a polgári perjog és a magánjog közötti szoros összefüggés (alaki, anyagi jog). Nem lehet azonban szó polgári perről akkor, midőn az nem vonatkozik magáxi- jogra. Már pedig az anyagi szabadalmi jog lényege nem magánjog.

Minthogy pedig természetes az, hogy a mint a magánjog terén, ép úgy a szabadalmi jog terén is az anyagi és alaki jognak összhangban kell lennie és az anyagi szabadalmi jog nem annyira magánjog, hanem inkább közjog, az eljárás sem lehet magánjogi vagy polgári per, mert nem egyes magánjogi érdekekről, hanem oly közjogi viszonyról van szó, melyet az összesség érdekeinek kell tekinteni.

Ezért a polgári perrendtartás értelmében veendő és csak a bíróságok előtt lefolytatható »perről« szó sem lévén, természetes, hogy az eljárás megindítására a tervezet kérelmet ir elő, nem pedig keresetet (keresetlevelet ), mely előfeltétele a polgári »per«-nek.

A tervezet azzal, hogy a 61. §-ban felsorolt ügyekben nem indíttat »pert« és nem követel »keresetet«, részben eltér a jelen törvénytől, mely azt előírta ; de a jelen törvény csakis a megsemmisítési és megvonási ügyekben irta azt elő. A szabadalom terjedelmének megállapítása iránt (jelenlegi törvény 57. §.) azonban már nem kell »kereset« és nem keletkezik »per«, még a jelen törvény szerint sem, vagyis a jelen törvény minden belsőbb indokolás nélkül ily egymástól eltérő álláspontot foglal el.

Végül utal a tervezet arra, hogy sem a német (28. §.), sem az osztrák (67. §.) szabadalmi törvények nem ismerik a »kereset« és »per« kifejezéseket ; az eljárás nem kereset folytán, hanem kérelem, indítvány (»Antrag«) folytán indul meg.

Abból azonban, hogy itt a polgári perrendtartás értelmében vett »keresetről« és »perről« nincs szó, nem következik az, hogy ezekben az ügyekben a polgári perrendtartás szabályai alkalmazást ne nyerhessenek, sőt nagyon kivá-