Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - V. Fejezet. Az eljárás
106 terjedelmének kiterjesztése azonban némi indokolásra szorul, már azért is, mert az eltérés az eddigi jogtól. A tervezet a felszólalónak ezt a jogot azért véli megadhat ónak, mert ez a felszólalási rendszerből és annak fent vázolt feladatából folyik. Közgazdasági érdek — a mint már említve volt — az, hogy minnél jobban megvizsgált bejelentések alapján adjanak szabadalmat, és ne adjanak szabadalmat akkor, ha a hivatalnak tudomására hoznak a szabadalom megadását gátló körülményt. Ezt a javaslat a felszólalási határidőhöz köti ugyan, ha azonban már folyamatban van a felszólalási eljárás, akkor arra kell törekedni, hogy az eljárás rendén megejtendő vizsgálat lehetőleg az egész ide tartozó anyagra kiterjedjen és minél többoldalú legyen. Ez nemcsak nem ellenkezik a feleknek érdekével, sőt nekik is érdekükben van és elejét veszi annak, hogy a szabadalmi hivatal tudva semmis szabadalmakat adjon. Ha a hivatalnak nem is adható meg az a jog, hogy a fél által nem érvényesített jogalapra áttérjen, — a mi nem következik az officzialitásból sem — a felet jogainak érvényesítésében épen közérdekből minél kevesebbet kell korlátozni. Hogy ezekkel az utólagos előterjesztésekkel visszaélés ne történhessék, elég biztosíték annak valószínűsítése, hogy az az előterjesztés előbb megtehető nem volt, és hogy a netán felmerülő költségtöbblet feltétlenül az illető felet terheli. Az eljárás költségére nézve a tervezet a jelen törvénytől eltér, mely szerint a felszólaló költségbe sohase marasztalható. Ez az alaptalan vagy zaklató felszólalásoknak indokolatlan prémiumát képezi. A határozatot hozó tanácsnak szabadkezet kell engedni a költség megítélése kérdésében, a mint az ügy érdemében nem lehet utasítást adni, hogy mikép határozzon, ép úgy nem czélszerű ezt a járulékos természetű költség kérdésében megtenni. A tervezetnek az a rendelkezése, hogy ha több felszólalás van, ezek egyszerre tárgyalandók és egyszerre egy határozatban döntendők el, azzal indokolandó, hogy minden felszólalásnak az a czélja, hogy a szabadalom megadását meggátolja ; de mindez egy bejelentéssel áll szemben ; több felszólalás esetén nem keletkezik több felszólalási ügy ; marad egy bejelentés, egy felszólalási ügy több felszólalóval. Nem lehet a szabadalmat az egyik felszólalás folytán részben megadni és részben pedig másik felszólalás folytán megtagadni stb. A szabadalom megadása iránti eljárás egységes. Az officzialitás elvére vonatkozóan felhozottak nem állanak az 51. §. 3. vagy 5. pontjában irt esetben, hol főkép magánérdekről van szó. Végül kiemelendő, hogy a tervezet a követendő eljárási szabályok közül csak a fontosabb irányelveket akarta kifejezésre hozni. Az összes többi eljárási szabályok és a tervezetben foglalt szabályoknak részletei az ügyviteli szabályokban fognak megállapítást nyerni, a mi kívánatosnak azért is mutatkozik, mert az eljárási szabályok a gyakran váltakozó közgazdasági és forgalmi élet igényeihez és a gyakran revízió alá kerülő nemzetközi megállapodásokhoz jobban alkalmazkodhatnak akkor, midőn könnyen módosítható rendeletben nyernek megállapítást. A külföldi szabadalmi törvények is az eljárási szabályokat csak fővonásokban tartalmazzák.
