Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - V. Fejezet. Az eljárás
102 mely hézagát azzal az általános »szabályiyal« pótolni, hogy a polgári perrendtartás vonatkozó szabályait »megfelelően« kell alkalmazni, ezt csak ott szabad megtenni, hol azt a törvény, vagy annak ily tartalmú felhatalmazása alapján kibocsátott rendelet előirja. A szabadalmi hatóságok előtti eljárás részben kontra- diktorius ugyan, mint pl. a felszólalási eljárás is, azért azonban mégsem peres eljárás a Pp. értelmében, mert már a polgári peres eljárás megindítására szükséges kereset teljesen hiányzik. Ezért ez az eljárás részben a peres, részben a perenkivüli eljárás természetével bir. Továbbá tekintettel a szabadalom megadásához és megszűnéséhez, de annak gyakorlásához is fűződő általános közgazdasági, sőt közérdekre, ez az eljárás nem is mondható tisztán polgári eljárásnak, mivel kétségtelenül belevegyül közjogi momentum és közigazgatási eljárás momentuma is. És minthogy épen a közérdekre való tekintettel egy helyes szabadalmi eljárásnak az a czélja, hogy a szabadalom megadása, fennállása és megszűnése tekintetében lehetőleg az objektiv anyagi és nemcsak alaki valóság nyerjen megállapítást, kétségtelen, hogy nem lehet az eljárást tisztán a tárgyalási elvre alapítani, hanem szükséges több vonatkozásban a hivatalból való intézkedhetés jogosultságát elismerni és az officzialitás elve szerint eljárni. Mindezekből, melyek különben a külföldi szabadalmi hatóságok előtti eljárásban is régóta teljes elfogadást nyertek, látható, hogy a szabadalmi hatóságok előtti eljárást nem lehet más eljárással teljesen összeegyeztetni. Meg kell szokni azt, hogy itt egy különleges eljárással állunk szemben ; ez egy eljárás sui generis, ehhez kell alkalmazkodni ; nem szabad ide nem tartozó szabályokat mindenáron alkalmazni akarni. Arra kell törekedni, hogy oly szabályok létesüljenek, mélyek a szabadalmi jog közérdekű jelentőségével összhangban vannak, még ha azokat a szabályokat jogászilag némelykor nehezen is lehet »konstruálni«. A szabadalmi ügyekben követendő eljárásnak más eljárási szabálytól való eltérését és specziális természetét annál inkább kell elfogadni és érvényre juttatni, mert egyáltalában nem létezik oly eljárási szabály, mely egészen következetesen és minden vonatkozásban csak egy meghatározott alapelven épülne fel. A Pp. (1911:1. t.-cz.) a szóbeliség és közvetlenség és tárgyalási alapelvekre van ugyan fektetve, de ezért mégis az látható, hogy igen sok helyen ezeket az alapelveket keresztül kellett tömi, mert a polgári ügyek helyes és czélszerű ellátása bizonyos esetekben megkövetelte ezt. Ezért minden eljárási szabály megalkotásánál szem előtt lévén tartandó, miszerint oly szabály létesíti essék, a minőt az illető ügyek különleges természete megkíván és az eljárási szabályoknak kell az illető ügy jogi természetéhez és különleges voltához alkalmazkodni, nem pedig megfordítva, — ezt a szabadalmi ügyekben alkalmazandó eljárási szabályok megalkotásánál is követni kell. A Pp.-nek a szóbeliség és közvetlenségből folyó szabályai a szabadalmi ügyekben legtöbb esetben ép úgy nyerhetnek alkalmazást, mint a polgári ügyekben, mert gyakran nem ellenkezik ezeknek az ügyeknek különleges természetével ; szabadalmi ügyekben is főkép a szóbeliség érvényesül. A mellett azonban az írásbeliség ezeknek az ügyeknek különleges természeténél fogva nem mellőzhető teljesen. Ezért kell a bejelentést, a felszólalást, az erre
