Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - V. Fejezet. Az eljárás
103 teendő nyilatkozatot stb. írásban és csak írásban benyújtani ; ezek szóbeli előterjesztés útján nem pótolhatók. Az ügynek magának azonban szóbeli úton való letárgyalása már azon helyes okoknál fogva szükséges, a melyekből az polgári ügyekben is szükséges. Ezért a megalkotandó eljárásnak részben az Írásbeliségen, részben a szóbeliségen kell alapulnia ; ezért az az elv, hogy felek írásbeli nyilatkozatai csak annyiban lesznek figyelembe vehetők, a mennyiben felek azokat a tárgyaláson szóval elő is adták, ezekben az ügyekben keresztülvihető nem lesz. A mi az officzialitás elvét illeti, figyelembe jönnek a következő körülmények : Míg a polgári eljárási szabályoknak feladata — eltekintve kevés kivételtől — rendesen az, hogy azoknak segélyével valakinek valamelyik magánjogi érdeke érvényesülhessen, addig szabadalmi ügyekben az egyesnek magánjogi érdeke vagy egyáltalában nem, vagy csak alárendelt szerepben jelentkezik. Az, hogy valaki kapjon-e szabadalmat, vagy sem, továbbá hogy lehetőleg oly szabadalmat kapjon, mely későbbi támadásoknak kitéve minél kevésbbé legyen, továbbá az, hogy egy már megadott szabadalmat fentartsanak-e vagy sem, ezek már nem magánjogi igények és érdekek és nem magánjogi kérdésnek tárgyai, hanem az már fontos közgazdasági, iparfejlesztési, tehát nagy mértékben közérdek. Nem lehet azt megkívánni, hogy az, a ki az 51. §. 1., 2., 4. pontjai alapján felszólalással él, mutassa ki ehhez való jogát, érdekeltségét, a mi nélkül magánjogi ügyekben való fellépése el sem lenne képzelhető. Ugyancsak a közérdekre való tekintettel továbbá nem lehet, az ügynek mikénti elintézésére a felek diszpozicziójának oly nagy befolyást engedni, mint a magánjogi ügyekben, mert ez oly következményekre vezetne, melyek közgazdaságüag tűrhetetlenek és az iparjogvédelem szempontjából károsak. Ha a felszólalónak arra az állítására, hogy a bejelentett találmány nem új, mert az már a bejelentés előtt közzétett nyomtatvány útján teljesen ismeretes volt, a bejelentő a hozzá intézett kifejezett felhívás daczára sem nyilatkozik, lehetetlen ennek a mulasztásnak azt a hatályt tulajdonítani, hogy most már a szabadalom megtagadandó lenne, midőn a szabadalmi hatóság azt látja, hogy az az említett nyomtatvány a bejelentés utáni időből való, tehát újdonságrontó hatása nincs. A szabadalmi hatóságnál a vizsgálat és összehasonlítás alapját, minthogy műszaki alkotásokról van szó, természeti törvények, továbbá műszaki és gyakorlati ismeretek képezik, úgy hogy azokkal szemben a feleknek esetleges ellenkező nyilatkozatai el nem fogadhatók. Ugyanezeknél az okoknál fogva nincs meg a beismerésnek, elismerésnek, joglemondásnak az a hatálya, mely a magánjogi ügyekben van ; ezek a szabadalmi hatóságot az objektiv valóságos tényállás megvizsgálása alól fel nem mentik, és egyszersmind bizonyos tények vagy bizonyítékok hivatalból való figyelembevételére kötelezik, a mihez hasonló rendelkezések különben a Pp. körébe tartozó némely ügyekben megvan, a hol a közérdek nagyobb a magánérdeknél (Pp. 669. §.). Ugyanezekre a közérdekű és közgazdasági momentumra vezetendő vissza az, hogy a szóbeli tárgyalásra való meg nem jelenés az ügyet nem szünetelteti, de nem is szünteti meg, hanem a meglevő és az esetleg még beszerzendő bizonyítási anyag alapján határozat hozandó. A sza-
