Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 1, Fejezet. Írói művek
70 A megjelent művek védelmét a törvény ahhoz a feltételhez köti, hogy a szerző valódi neve vagy elismert irodalmi neve a czimlapon vagy az ajánlás, illetve az előszó alatt kitéve legyen. A törvénynek eme és következő intézkedéseiből az tűnik ki, hogy egy irói mű a szerző valódi neve alatt, elismert irodalmi neve alatt, álnév alatt vagy a szerző nevének kitétele nélkül — névtelenül jelenhetik meg. A szerző valódi neve az, melyet a szerző más személyektől megkülönböztető megjelölés czéljából a fenálló szabályoknak megfelelőleg használ. A fenálló szabályoknak megfelelő név a vezeték és keresztnév együttesen. A szerzői minőség kétségtelen megjelölésére megkivántatik, hogy az irói művön a szerző vezeték és keresztneve kitéve legyen. Ha ugyanazt a vezeték és keresztnevet több személy használja és a szerző neve előtt még valamely toldatot is használ, az irói mű czimlapján ezen toldat is kiteendő ; igy a „Kovács“ vezeték névnél például Gy. vagy Gyenge toldat megkülönböztető megjelölésül akkor, ha azt használó szerző vezeték és keresztnevét más személyek is használják, a czimlapon vagy az ajánlás illetőleg előszó alatt kiteendő. Maga a vezeték név használata kétségre szolgáltatna okot ; a keresztnév egyedül lehet irodalmi név, de nem valódi név, habár anyakönyvi kivonattal igazolható lenne is az, hogy a szerzőt az a keresztnév illeti. A törvény a szerző valódi nevét vagy elismert irodalmi nevét kívánja a czimlapon kitétetni, — hogy mi tekintendő elismert irodalmi névnek, nincs meghatározva, magából a törvény szövegéből kell tehát következtetni, hogy az elismert szó alatt mit kívánt érteni. — Elismert irodalmi név az, melyről általában tudva van, hogy azt ki használja, — vagy pedig az, mely beiktatás végett bejelentetett. Ez utóbbit a törvény nem kívánja, tehát az előbbi marad fen, vagyis az elismerés; az ilyen elismerés azonban egyrészt igen relativ, másrészt az irodalmi név a szerző első irói művei megjelenésekor még általában ismerve nem volt; az elismert irói név tehát inkább álnévnek tekinthető már csak azért is, mert az a szerzőnek nem valódi neve. Ha tehát valaki irodalmi név alatt irói müvet ad ki, és a 11. §-ban megállapított védelmi időt akarja maga részére biztosítani, czélszerűbb azt beiktatás végett bejelenteni, nehogy évek múltával, midőn valamely mű szerzőjének irodalmi nevét már-már el is felejtették, kitéve legyen olyan valami bizonyításának, a mi hosszú évek után alig lenne
