Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 1, Fejezet. Írói művek
49 fordítása (mint körülbelül Ulbach Luis: Famille de Thyrnau-ja), ez esetben a francziából eszközölt fordítás a német eredetinek utánnyomása, és erre nincs befolyással az, hogy a franczia fordítás jogosított volt-e, hogy az, vagy a német eredeti a fordítási jog fentartása nélkül jelent-e meg vagy sem ; mindezeknek a körülményeknek csak a vétség beszámitására lehet befolyása, de a tárgyi tényálladék megállapításánál az eszközök, melyeket a jogbitorló használt, tekintetbe nem vétethetnek. Végre az a kérdés is felmerült, hogy oly müvet, mely tájszó- lásban Íratott, szabad-e az irodalmi nyelvre áttenni ? Nem ; mert a fordítás fogalma idegen nyelvre vonatkozik, a táj szólás pedig nem idegen nyelv, hanem az anyanyelvnek egy irodalmilag nem helyes neme, tehát ugyan az a nyelv; a miből következik, hogy az ily tájszólásban irt műnek az irodalmi nyelvre áttételét fen- tartani nem szükséges, és az ily áttétel épen olyan jogbitorlás mint más eredeti mű jogosulatlan többszörözése. 7. A törvény 6. §. 1. pontja szerzői jogbitorlásnak mondja a még meg nem jelent kéziratnak a szerző beleegyezése nélkül történt közzétételét, a 2. pontban pedig az oktatás vagy mulatság czéljából tartott előadások vagy felolvasások jogosulatlan többszörözése mondatik szerzői jogbitorlásnak, a 7. §. utolsó bekezdése végre ezen művek fordítását is szerzői jogbitorlásnak tekinti. A törvény tehát a meg nem jelent műveket több tekintetben erősebb védelemben részesíti mint a közzétett műveket, mi annak tulajdonítható, hogy annak a szerzőnek, ki művét még közé nem tette, és talán azt közzétenni sem szándékozik, jogos igénye van arra, hogy műve általa meg nem engedett módon közé ne téte- sék ; mig ellenben annak, ki művét már többszöröztette, bele kell nyugodnia abba, hogy többszörözött műve újabb szellemi munkálkodásoknál is használható legyen. — A meg nem jelent művek (kéziratok) továbbá oktatás vagy mulatság czéljából tartott előadások és felolvasások fordítása feltétlenül szerzői jogbitorlásnak tekintendő, ezek védelmi ideje azonban nem öt évre, hanem all. rendeletéhez képest a szerző egész életére és annak halála után ötven esztendőre terjed. 5
