Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 1, Fejezet. Írói művek
fentartásával és nem a fordítás közzétételének megkezdése által szereztetik meg, miután azt, hogy ez a közzététel megkezdése el- mardt, az eredeti mű czimlapjára vezetett fentartást nem létezővé nem teszi ; a közzététel meg nem kezdése által pedig a fordítási jog csak jövőre nézve enyészik el, és azért az egy, illetőleg három év vagy hat hónap lefolyásé előtt jogosulatlanul kiadott fordítás ezen -— a szerző által fel nem használt határidők után is, mint szerzői jogbitorlás üldözhető; mert e mulasztás által a jogosulatlan fordítás jogosult fordítássá nem válik. A másik nézet azonban az ilyen jogosulatlan fordítást nem tekinti jogbitorlásnak;1) mert a szerző a fordítási jognak a czimlapon vagy a mű elején tettfen- tartása által csak feltételes jogot szerez, melynek érvényessége a fordítás ideje korán közzétételétől és a fordítás megkezdésének és befejezésének beiktatás végett bejelentésétől függ. A feltétel teljesítésének valamint nem teljesítésének az általános jogszabályok szerint visszaható ereje van Ha tehát a feltétel teljesittetik, ez esetben minden a kitűzött határidő alatt megjelent fordítás szerzői jogbitorlás, ha pedig a feltétel nem teljesittetik, hiányzik a kizáró jog is, melynek megsértése képezi a szerzői jogbitorlás tényálla- dékát. Ez utóbbi nézet felel meg a törvény intézkedésének és ennek tekintetbe vételével, ha a kitűzött határidők alatt a szerző a fordítás megkezdését beiktatás végett be nem jelentette, ezen határidők alatt készült és kiadott fordítás szerzőijog bitorlásnak nem tekinthető. 5. Fordításból — nem tekintve arra, hogy az jogosult vagy jogosulatlan — az írói mü az eredeti mű nyelvére ismét lefordítható ; a kérdés erre nézve az, hogy szerzői jogbitorlásnak tekinthető az ilyen le illetőleg vissza fordítás ? E kérdésre minden esetre igennel kell felelni, mert a szerzői jog bitorlás vétsége tényálladé- kának megállapításánál nem lényeges az, hogy a vissza fordítást eszközlő a mű eredetijét ismerte és használta-e. Dr. Klostermann B.* 2) erre nézve a következő példát hozza fel: ha valaki egy fran- czia művet német nyelvre lefordít és ezt mint eredeti művet adja ki, a franczia mű azonban valósággal egy német eredeti műnek *) Wächter V. Das Verlagsrecht II. köt. 212. lap és ennek alapján Dr. Klostermann R. Das Urheberrecht czimü munkájában 219. lapon. 2) Dr. Klostermann R. előbb idézett műnk. 219. lap.
