Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)

I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 1, Fejezet. Írói művek

33

pező iratok első kiadója épen nem mindég alkalmas kiadó és ha az ilyen mű első kiadása nem kielégitőleg sikerül, az irodalmi közönség kénytelen lenne hosszabb időn keresztül a rósz kiadással megelégedni; de meg ha a törvénybe olyan intézkedés is felvétetik, mely az ilyen iratok kiadását védi, ez lerontaná a törvény alap elvét, mennyiben nem a szerzői jogot, hanem a találó jogát védené. A szerzői jogról szóló törvény szerint tehát mindenki jogosítottnak tekintendő olyan műveket, melyek közvagyont képeznek, kinyomatni és azok első kiadója — feltéve, hogy a mű nem gyűjteményes mű — az ilyen kiadásra kizárólagos jogot nem szerez. Ha azonban a kiadó ezen iratokat jegyzetekkel vagy magyarázatokkal látja el, ezen saját szellemi termékéért a szerző minden jogát élvezi.1)

A 2. ponthoz a) Oldatás vagy mulatság czéljából tartott előadásoknak és felolvasásoknak jogosulatlan többszörözése elleni védelemre nézve két különböző nézpont létezik. Az egyik nézpont szerint általában minden irodalmi termékek részesülnek védelemben, tekintet nélkül arra, hogy azok Írva vagy nyomtatva vannak vagy szóval adattak elő és minden szóbeli előadás — kivéve a netán kivetteket — épen oly védelemben részesül mint az irói művek. A másik nézpont azon elvből indul ki: hogy általában csak Írott szellemi termékek védetnek a jogosulatlan többszörözés ellen, a szóbeli előadások csak egyes különösen kijelölt esetekben részesülnek védelemben. E nézet van elfogadva porosz és az ausztriai törvényekben és a mi törvényünk ezekhez csatlakozott. Védelem- *)

*) Az inedititákra nézve a törvény indokolásában a 18 lapon ezeket találjuk : A mi az úgynevezett inediták kérdését illeti, a törvényjavaslat ezek védelmét mellőzi, mert igaz ugyan, hogy a ki valamely régi kéziratot, okiratot vagy többé senki tulajdonába nem tartozó régi irói művet felfedez és kiad, olykor sokkal több tanulmányt és munkásságot fejt ki, mint némely uj mű szerzője, s egyes esetekben méltán megérdemelné az utánnyomás elleni védelmet, de más részről ezen korlátozás veszélyes is lehet a tudományos irodalomra. Az első kiadás ugyanis néha igen gyarló, hiányos vagy hibás lehet ; nem volna helyes ezen első kiadás kedvéért más jobb kiadásokat megakadályozni, kivált ha a felfedezett régi kézirat tulajdonosa (pl. közlevéltár, közkönyvtár stb.) az uj kiadás ellen kifogást nem tesz. Az uj kiadás már úgy is részesül azon előnyben, mely együtt jár az első kiadás érdekességével ; további védelem tehát e törvényben nem is biztosittatott részére.

4