Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 1, Fejezet. Írói művek
32 c) Nyomtatványokon itt ott lehet olvasni ilyen jegyzetet „a kézirat helyett V) Ezzel a szerző, illetőleg az annak jogaiba lépett kiadó azt akarja jelezni, hogy — habár a népszinmű többszörözve, közzétéve és forgalomba hozva van is, — azt nem kívánja „közzétettnek“ tekinteni és hogy a nyomtatványnak minden a kéziratot megillető jogok biztosítva legyenek. Miből az következnék, hogy a nyomtatvány kézirat helyét pótolván, annak egyes helyei, vagy kisebb részei nem idézhetők, (§. 8. a. p.) továbbá a szerző vagy kiadó az esetben, hogy ha a mű jogosulatlanul többszöröztetnék, védelmére azt is felhozhatná, hogy a mű nem forgalomba helyezési szándékból lett gépileg többszörözve. Az ilyen jegyzeteknek azonban jogi jelentősége nincs. A törvény intézkedése szerint csak arról lehet szó, hogy az Írói mű tényleg többszöröztetett és köz- zététetett-e ? ha a többszörözés, közzététel már megtörtént, a szerző vagy kiadó nem lehet jogosítva a közzététel törvényes következményét megszüntetni és az ily jegyzet egy már többszörözés által előállott készítményt valóságos kézirattá nem tehet ; mert különben mindenkinek szabadságában állana bármilyen munkát ilyen alakban mint úgynevezett kéziratot többszörözni és a szerző vagy a jogosult kiadó hátrányára a törvény világos kijátszásával kéz alatt forgalomba hozni. Ez ellen annál kevésbé merülhet fel kétség ; mert a törvény 4. §. gépi többszörözésnek tekinti a leírást is, ha az a gépi többszörözés helyettesítésére van rendelve. A törvény 2. §. harmadik bekezdésében intézkedik a még meg jelent s egyszersmind a jelen törvény védelme alatt nem álló iratokból vagy adalékokból szerkesztett gyűjteményes müvekről és ezek szerkesztőit a műre mint egységes egészre a szerzővel egyenlő védelemben részesíti, ez azonban közvagyont tevő iratokból szerkesztett gyűjteményes művekre vonatkozik, mint ez már fentebb a 2. §. jegyzetében kifejtve volt. De megfejtendő kérdés marad az, hogy ilyen egyes iratok, adalékok kiadói részesülnek-e védelemben és milyen mérvben? A törvényben magában erre nézve határozott intézkedést nem találunk, sőt az idézett 2. §. harmadik bekezdéséből azt kell következtetni, hogy a törvény csak az ine- ditákból szerkesztett gyűjteményes műveket kívánta védelemben részesíteni, mi azzal indokolható, hogy az ilyen közvagyont ké*) így például az ifj. Nagel Ottó kiadásaként megjelent budapesti népszínház mű sora egyes példányai czimlapján ez olvasható »kézirat gyanánt.«
