Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)

I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 1, Fejezet. Írói művek

31

szegyüjtött és többszörözve megjelent táviratoknak és tudósításoknak valamely hírlapba történt jogosulatlan átvétele. Az ilyen közleményeknek valamely hírlapban megjelenése után átvételére a 9-ik §. 2-ik pontjának rendelkezése alkalmazandó.

A törvény 5. §.-a a szerzői jogbitorlás fogalmát határozza meg ; jelen szakasz azonban már mindazon egyes eseteket sorolja fel, melyek az általános fogalomnak megfelelőleg a szerzői jogbitorlás külön vétségének tényálladékát állapítják meg.

az 1. ponthoz, a) A törvény védelem tárgyául a kéziratot, manuscriptumot jelöli ki és pedig az olyan kéziratot, mely még nyomtatásban meg nem jelent. Ezen fogalom határozásból azt lehetne következtetni, hogy minden leirt szó, minden manuscriptum feltétlenül tárgya a védelemnek. A törvény ezen intézkedését azonban igy értelmezni nem lehet, nem pedig azért, mert mint fentebb az 1. §-nál már mondva volt, védelem tárgyai csak olyan irói művek lehetnek, melyek mint valóságos írói művek jelentkeznek, melyeknél egyéni szellemi tevékenység nyilvánul ; miből önként következik, hogy a kéziratok, manuscriptumok közül is azok részesülhetnek védelemben, melyek az irói műveknek most jelölt kellékeivel bírnak. A kézirat, manuscriptum alatt tehát nem lehet minden beirt papírdarabot érteni, hanem csak olyan iratot, mely tartalmánál fogva kisebb vagy nagyobb mérvben irodalmi jelentőséggel bir s mint ilyen irodalmi forgalomra, kiadásra alkalmas.

b) A törvény azt is mondja, hogy a kéziratnak vagy másolatának birtokosa a többszörözést, közzétételt és forgalomba helyezést csak a szerző beleegyezésével eszközölheti; ez az intézkedés egyszerű következménye a szerzői jognak, mennyiben a kézirat puszta birtoka nem lehet elégséges arra, hogy a szerzői jogai igénybe vétethessenek. E tekintetben teljesen mindegy, hogy a kézirat milyen utón jutott a birtokos kezébe és a másolat milyen módon létesült. A kézirat szerzője részesül védelemben tekintet nélkül arra, hogy a másolat az eredeti kézirat leírása által, vagy gyorsírással nyilvános előadás alkalmával, vagy hallás után, emlékezet után készült.