Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 3. Fejezet. Színművek, zeneművek és zenés-színművek nyilvános előadása
148 a jogosult (szerző vagy kiadó) az előadás jogát tartsa fen, nem elegendő tehát, ha a jogosult azt jegyzi a mű ezimlapjára vagy elejére, hogy minden jogok fentartatnak, mert a törvény határozottan követeli, hogy az előadás joga tartassák fen. A fentartás- nák a mű czimlapján, az olyan műveknél pedig, melyeknek czim- lapja nincs, a mű elején kell lenni, még pedig a mű minden kiadásán és a kiadás minden példányán, mert a fentartás csak arra a kiadásra bir hatálylyal, melyen olvasható, miután a második és többi kiadás is épen úgy eredeti kiadás, mint az első. Az előadási jog fentartását az iktató könyvbe bejegyzés végett bejelenteni nem kell. 52. §. Ha a műnek több szerzője van : a nyilvános előadás tekintetében, az 1. §. második és harmadik bekezdése azon eltéréssel alkalmazandó, hogy a szöveges zeneművek előadásához, ide értve a zenés színműveket is, rendszerint elég a zeneszerző beleegyezése, és hogy az ilyen műveknek zene nélkül előadásához a zeneszerző beleegyezése nem szükséges. A törvénynek abból az intézkedéséből, hogy a színmüvek és zenés színmüvek a szerző beleegyezése nélkül elő nem adhatók, azt lehetne következtetni, hogy a zenés színmű előadásához úgy a szöveg mint a zene szerzőjének beleegyezése kívántatik, ez azonban a zeneművek és zenés színművek előadását igen megnehezítené azért: hogy több személy beleegyezését kellene kieszközölni; emellett még vitás kérdések is merülhetnének fel, melyek a biró- ság közbenjárását igényelnék, a mi természetesen a mű előadását igen hátráltatná. Ezért mondja a törvény, hogy a szöveges zeneművek előadásához — ide értve a zenés színműveket is — elég a szerzőtud niillik a szöveg szerzőjének beleegyezése;1) arra pedig, hogy az ilyen művek szövege előadható legyen, a zeneszerző bele‘) A törvényszakasz szövegéből azt is lehetne kimagyarázni, hogy a szerző alatt a zeneszerző értendő, azonban összehasonlítván a 48. §. intézkedésével, kétségen kivül áll, hogy a törvény a szerző alatt a szöveg szerzőjét akarta érteni.
