Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 2. Fejezet. Zeneművek
145 A szövegnek zenekiséret nélküli kiadásához a szöveg szerzőjének vagy jogutódának külön beleegyezése szükséges. A törvény az irói műnek a szerző beleegyezése nélkül eszközölt gépi többszörözését, közzétételét és forgalomba helyezését szerzői jogbitorlásnak bélyegzi (45. és 5. §.) és e szigorú intézkedéstől e szakaszban annyiban tér el, hogy megengedi a már megjeleut irói műnek a zenemű szövegéül felhasználását, ha a szöveg a zenekisérettel együtt nyomatik le. Indokolását ez abban találja, hogy az ilyen közlés súlypontját a zeneszerzemény képezi és a szerző az irói műnek ily módon lett felhasználása által egy könnyen nem károsittathatik. A szöveg ily módoni felvételét a törvény csak a zenemű szerzőjének engedi meg, de tiltva van idegen szöveget más idegen dallammal többszöröztetni ; mert ez esetben az irói mű nem ujjon szerzett zeneműnél használtatik fel, hanem két idegen szellemi termék köttetik össze külsőleg az által: hogy azok együttesen többszöröztetnek. Azonban csak olyan irói mű használható szövegül, a mely már megjelent, közzététetett ; mert a meg nem jelent irói mű — kézirat — csak annak beleegyezésével nyomatható le, ki arra szerzői joggal bir és az ilyen kéziratnak a szerző beleegyezése nélkül történt többszörözése szerzői jogbitorlás. (6. §. a) p.) A szövegül használható irói müvek közül kiveszi a törvény azokat az irói műveket, melyek természetüknél fogva csak is a zeneszerzésre birnak jelentőséggel, milyenek: az opera, oratorium stb. szövege, még pedig azért, mert ha az ilyen szövegek szabad felhasználása is megengedtetnék, azok a jogosított kiadásra nézve értékükben sokat vesztenének, miután ezek a szövegek forgalmi értéket leginkább az által nyernek, hogy zene kísérettel láttatnak el. A szakasz második bekezdése, mely azt mondja : „hogy a szövegnek zenekiséret nélküli kiadásához a szöveg szerzője vagy jogutódának, külön beleegyezése szükséges“ az opera, oratórium szövegekre vonatkozik ; a mi indokát abban találja, hogy ha egy opera-szöveg külön zene nélkül jelenik meg, a kiadó a zeneszerzemény hozzájárulása nélkül csak egyes előadások alkalmával számíthat a szöveg kelendőségére; ha tehát a szöveg szabadon bárki által kiadható lenne, a jogosított kiadó ettől az előnytől is megfosztatnék. 11
