Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)

Bevezetés

VII küldve, de ezen bizottság munkálata alapján uj törvény nem hozatott. Olaszországban az irodalom a külön tartományok egyenetlen és általában elégtelen törvényei alatt állott. Nápoly és Siciliának 1819. évben életbe lépett törvény könyve 323. §-ában azokat a büntetéseket szabja a szerzők és kiadók tulajdonjogát vagy kivált­ságait illető törvények és rendeletek megsértőire, melyek az ipar és kereskedési kiváltságok megsértőire szabva voltak, ezt a tör­vényt követte az 1828. évi február hó 5-ről kelt királyi decretum, mely az irók jogait szabályozta. Sardiniában 1826. évig kivált­sággal kellett az Írónak tulajdonát biztosítani és az említett évben kelt szabályrendelet is csak azoknak a munkáknak ad 15 évre kor­látozott tulajdont, melyeket a király arra méltóknak fog tartani. Az 1838. év január hó 1-én kelt törvény elismeri ugyan, hogy a szellemi művek a szerzők tulajdonai, de hogyan és meddig? ez nincs meghatározva. A lombard-velenczei királyságban védve volt az irói tulajdon belső utánnyomás és külföldi utánnyoma- tok behozatala ellen ; de a tulajdon az örökösökre nem ment át. Ezek a törvények azonban még arra sem voltak elegendők, hogy a szerzőt legalább élte napjaira megvédje; mert a mi otthon után nem nyomatott, annak utánnyomásáról a többi olasz tartomá­nyok gondoskodtak. Olaszország újjá alakulása után 1865. év jú­lius hó 25-én kelt törvény intézkedik a szellemi termékek szerzőit megillető jogok megvédéséről és hogy ezen jogok büntető sanc­tio kkal is biztositassanak, a törvény 30. §-a azt rendeli, hogy „va­lamely műnek ugyan azon törvény 29. §-a szerinti jogtalan közzé­tétele vagy utánnyomása 5000 líráig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik,“ fenmaradván a kár megtérítésére való igény és a büntető törvényekbe ütköző eltulajdonítás és csalás eseteiben sza­bott nagyobb büntetések. A német birodalom egyes országaiban már régebben szintén keletkeztek büntető intézkedések, melyekben a kiváltságolt köny­vek mellett mellesleg a nem kiváltságolt könyvek is felemlittetnek. Mindezek az intézkedések azonban a külföldön megjelent könyvek utánnyomását határozottan megengedték; igy a hanoverai kor­mány 1778. év márczius hó 20-án kelt leiratában kimondja: hogy az utánnyomást önmagában véve nem helyesli; mindaddig azon­ban, mig az általában és mindenütt egyenlő módon megtiltva

Next

/
Thumbnails
Contents