Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
Bevezetés
VII küldve, de ezen bizottság munkálata alapján uj törvény nem hozatott. Olaszországban az irodalom a külön tartományok egyenetlen és általában elégtelen törvényei alatt állott. Nápoly és Siciliának 1819. évben életbe lépett törvény könyve 323. §-ában azokat a büntetéseket szabja a szerzők és kiadók tulajdonjogát vagy kiváltságait illető törvények és rendeletek megsértőire, melyek az ipar és kereskedési kiváltságok megsértőire szabva voltak, ezt a törvényt követte az 1828. évi február hó 5-ről kelt királyi decretum, mely az irók jogait szabályozta. Sardiniában 1826. évig kiváltsággal kellett az Írónak tulajdonát biztosítani és az említett évben kelt szabályrendelet is csak azoknak a munkáknak ad 15 évre korlátozott tulajdont, melyeket a király arra méltóknak fog tartani. Az 1838. év január hó 1-én kelt törvény elismeri ugyan, hogy a szellemi művek a szerzők tulajdonai, de hogyan és meddig? ez nincs meghatározva. A lombard-velenczei királyságban védve volt az irói tulajdon belső utánnyomás és külföldi utánnyoma- tok behozatala ellen ; de a tulajdon az örökösökre nem ment át. Ezek a törvények azonban még arra sem voltak elegendők, hogy a szerzőt legalább élte napjaira megvédje; mert a mi otthon után nem nyomatott, annak utánnyomásáról a többi olasz tartományok gondoskodtak. Olaszország újjá alakulása után 1865. év július hó 25-én kelt törvény intézkedik a szellemi termékek szerzőit megillető jogok megvédéséről és hogy ezen jogok büntető sanctio kkal is biztositassanak, a törvény 30. §-a azt rendeli, hogy „valamely műnek ugyan azon törvény 29. §-a szerinti jogtalan közzététele vagy utánnyomása 5000 líráig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik,“ fenmaradván a kár megtérítésére való igény és a büntető törvényekbe ütköző eltulajdonítás és csalás eseteiben szabott nagyobb büntetések. A német birodalom egyes országaiban már régebben szintén keletkeztek büntető intézkedések, melyekben a kiváltságolt könyvek mellett mellesleg a nem kiváltságolt könyvek is felemlittetnek. Mindezek az intézkedések azonban a külföldön megjelent könyvek utánnyomását határozottan megengedték; igy a hanoverai kormány 1778. év márczius hó 20-án kelt leiratában kimondja: hogy az utánnyomást önmagában véve nem helyesli; mindaddig azonban, mig az általában és mindenütt egyenlő módon megtiltva
