Schön Tibor: A szabadalmi joggyakorlat kézikönyve (Budapest, 1934)
Az 514/1928. elnöki számú hirdetmény az Északamerikai Egyesült Államok által a világháború alatt lefoglalt magyar szabadalmak tulajdonosainak kártalanítása tárgyában - Az 1929. évi XVIII. t.-c. az ipari tulajdon védelmére Hágában 1925. évi november hó 6-án aláírt nemzetközi megegyezések becikkelyezéséről
A párisi egyezmény nagyon sokat vitatott 4. cikke alapján a szabadalmi bíróság érdekes határozatot hozott az S—11.909 alapszámú bejelentés ellen emelt felszólalás ügyében (lásd az 1929. évi Szabadalmi Közlöny 138. oldalát); a határozat megállapítja, hogy korábbi elsőbbségű, de később bejelentett szabadalomra alapított felszólalás esetén a megtámadott bejelentésre a szabadalmat megtagadni nem lehet. 1. cikk. A szerződő országok az ipari tulajdon védelme végett Unióban állanak. Az ipari tulajdon védelmének tárgyai a találmányi szabadalmak, a használati minták, az ipari mustrák és minták, gyári vagy kereskedelmi védjegyek, a kereskedelmi név és származási jelzés, vagy eredetmegjelölés, végül a védekezés a tisztességtelen verseny ellen. Az ipari tulajdon kitétel a szó legtágabb értelmében veendő és pedig olyképen, hogy nem csupán a tulajdonképeni iparra és kereskedelemre, hanem egyúttal a mezőgazdasági üzemek termékeire (bor, szemestermények, dohánylevelek, gyümölcs, állatok stb.) és a föld belsejéből eredő minden anyagra (ásványok, ásványvizek stb.) is vonatkoztatik. A találmányi szabadalom kifejezés alatt a szabadalmaknak mindazok a válfajai is értendők, amelyek a szerződő országok saját törvényei értelmében meg vannak engedve, úgymint behozatali szabadalmak, javítási szabadalmak, pótszabadalmak és pótbizonylatok stb. 2. cikk. A szerződő országok mindegyikének polgárai az Unió bármely másik országában, az ipari tulajdon oltalma tekintetében ugyanazokat az előnyöket fogják élvezni, amelyeket a vonatkozó törvények a belföldiek részére jelenleg biztosítanak, vagy a jövőben biztosítani fognak, feltéve, hogy ezek az előnyök a jelen Egyezményben biztosított különös jogokba nem ütköznek. Ennélfogva a belföldiekkel egyenlő védelemben részesülnek és a jogaik ellen irányuló minden támadás miatt ugyanazokkal a jogorvoslatokkal élhetnek, mint azok, ha teljesítik azokat a feltételeket és alakiságokat, amelyek a belföldiekre kötelezők. Mindazonáltal az Unióhoz tartozó országok polgáraival szemben a lakóhelyre vagy a telepre vonatkozó semminemű
