Schön Tibor: A szabadalmi joggyakorlat kézikönyve (Budapest, 1934)

Az 1895. évi XXXVII. törvénycikk a találmányi szabadalmakról

V. FEJEZET.

Az eljárás.

29. §. A találmány bejelentése a feltaláló, annak jogutódja vagy igazolt meghatalmazottja által a szabadalmi bíróságnál írásban nyújtandó be.

A találmány bejelentésének elsőbbsége az iktató sorszám szerint ítélendő meg. Ugyanazon tárgyra vonatkozó egyidejűleg beérkezett bejelentésekre ez a körülmény följegyzendő.

E törvényszakaszban megállapított »elsőbbség« csak bejelentési elsőbbség lehet, mert ha a bejelentő pl. a jelen törvény 5. vagy 6. szakszára, vagy pedig az Unió törvényre (lásd a 229. oldalt) alapított elsőbbséget vesz igénybe, akkor a bejelentés elsöbsége nem az iktatószám alapján, hanem a fentemlített törvényhelyek értelmében állapítandó meg.

30. §. A bejelentésnek magában kell foglalnia :

a) a bejelentő nevét, állását és lakhelyét és ha a bejelentőnek rendes lakhelye külföldön van, belföldi képviselőjének (15. §) nevét és lakását is ;

b) a szabadalmazandó találmány címét, azaz általánosságban való megjelölését, minden leírás vagy külön elnevezés mellőzésével ;

c) azon nyilatkozatot, hogy a folyamodó feltalálója a szabadalmazandó tárgynak, vagy hogy ő a feltalálónak jogutódja és az utóbbi esetben :

d) a feltaláló nevét, állását és lakhelyét azon okirat megjelölésével, melyre a bejelentő jogát alapítja.

31. §. A bejelentéshez csatolandók :

a) a bejelentési díj lefizetését igazoló állampénztári elismervény ;

b) ha a bejelentést megbízott nyújtja be, az erre vonatkozó hitelesített meghatalmazás ;

c) a találmánynak leírása két példányban borítékba zárva, amelyen a találmány címe, a bejelentő neve és lakhelye kiteendő ;

cíj ha a bejelentő a feltaláló jogutódja, csatolandó az átruházást vagy átszállást tanúsító okirat is.

A § b) pontjában szereplő »hitelesített« kifejezés az 1920. évi XXXV. t.-c. 1. §-a szerint (lásd a 194. oldalt) nyilvánvalóan csakis oly megbízottra vonatkozik, aki sem ügyvéd, sem szabadalmi ügyvivő.

23