Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)
Alaptanok. Jogfejlődés
26 Alaptanok. gyanánt való feltüntetését jelentette, tehát nem a lopás, hanem a hamisítás (falsum) fogalomkörébe esett. Gyalázatosságában sohasem volt kétség és így közmegítélése súlyos volt. De üldözhető jogsértés gyanánt még a privilegium-jog idejében sem szerepelt, mivel az utóbbi csak a müvet védte a jogtalan sokszorosítás ellen, de a szerző eszméit vagy gondolatait nem. Jogsértéssé az újabb jogfejlődés sem tette. Mivel plágium végre sem más, mint hazug állítása annak, hogy az állító valamely eszme vagy gondolat felfedezője, ennek megállapítása pedig nem lehet a szerzői jog feladata, a szorosabb értelemben vett plágium, bármily gyalázatosnak ismertessék is máskülönben, mint ilyen, sehol sem nyert helyet a szerzői jogok megsértései közt. Különös jelentősége van azonban a szabadalmi jogban, ahol a törvény magát a feltaláló gondolatát védi.*) A plágiumnak azok a tágabb és újabb értelemben vett esetei, amikor a plagiator másnak a művét egészen vagy részben a magáé gyanánt teszi közzé, nem magának a gondolat eredetiségének, hanem a szerzőjogi múnek, illetőleg a mű szerzőségének a megsértései s mint ilyenek, már beleesnek a törvényes védelem körébe. B írói gyakorlat. A plágium állítása másról bírói gyakorlatunk szerint azt, akiről állítják, közmegvetésnek teszi ki, tehát rágalmazás. A vádlott a főmagánvádlót nyomtatvány útján plágiummal gyanúsította és azzal védekezett, hogy az »jogos irodalmi« kritika volt s ő ezt, mint »keringő hírt« állította. C. A semmiségi panasz alaptalan. íróról azt mondani, hogy plágiumot követett el, olyan állítás, mely a megtámadottat — legalább irodalmi körökben — a közmegvetésnek teszi ki, mert azt a gyanúsítást foglalja magában, hogy más író szellemi munkáját sajátítja el, idegen érdemekkel kérkedik és esetleg jogtalan vagyoni hasznot is szerez. Az irodalmi kritika, melyre a védő hivatkozik, csak akkor jogos, ha valóban megtörtént irodalmi visszaélést tár fel a közönség előtt, mely esetben egyértelmű a közérdek céljából való cselekvéssel (btkv. 263. §. 5. p.). De e körülmény is csak arra ad *) L. Kohler id. m. 65. és 463. 1., ahol a plágium és az újabb jogsértési álláspont határai közelebbről is meg vannak jelölve.
