Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)
Alaptanok. Jogfejlődés
Alaptanok. 25 szerzői jog kihalásának (amortizáció) kellene nevezni. Ebben nyilatkozik meg leghatározottabban az a jogigény, amelyet a társadalom a szerző műveire tart és ami a szellemi tulajdonról való elmélet ideje alatt tiszta kifejezésre jutni nem birt. A törvényhozások általában a szerző halálán túl 30—50 esztendőre teszik az amortizálás határidejét. E részben az illető ország gyakorlati igényei szoktak dönteni, bár a nemzetközi szerződések sűrűbb kötése és kivált a berni egyezmény óta (1886) e határidő is a nemzetközi művelődési érdekek felé igazodik. Egyes törvényhozások bizonyos művekre (képzőművészeti másolatok, fényképek, színművek, iparművészeti tárgyak stb.) rövidebb elévülési, vagyis kihalási határidőt állítanak fel. így az írói művek fordításaira is. Az utóbbiakat a gondolatforgalom élénkítése és a nagyobb jogbiztosság érdekében nyilvántartó bejegyzések feltételéhez is kötik és a be nem jegyzett művekre nézve egy-két év alatt a fordítás védelmét megszüntetik, ami a szerző kizárólagos lefordítási jogának kihalását jelenti. Az utóbbi korlátozások azonban a tudományban már ellentmondás tárgyai. Részben ki is vannak küszöbölve. Mindezek és az ezekhez hasonló korlátozások a tudományban a szerzői jog továbbfejlődésének nyílt kérdései közé tartoznak'. Hasonlóképen az állam kisajátítási joga is a közműveltségre különösen fontosaknak elismert szerzőjogi művekre nézve. A legutóbbi törvényhozásoknál a kisajátítási jog a szerző személyes jogosítványai szempontjából mellőztetik, de talán még inkább azért, mivel a szerző haszon- szerzési érdeke az ily művek elterjedését eléggé biztosítja s így e részben a korlátozás nem mutatkozik szükségesnek. 7. A bitorlás és jogkövetkezményei. A szerzői jog megsértésének legrégibb formája a 'plágium, amit már a rómaiak is ismertek.*) A plágium eredetileg is idegen eszmék magáé *) E szó eredetileg gyermekrablást jelent avégből, hogy rabszolgaságba vigyék. Átvitt értelemben használták az irodalmi lopásra. L. Martialis Epigr. Lib. I. 52., ahol már mint ismeretes fogalomjelző fordul elő a plagiator.
