Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)
Alaptanok. Jogfejlődés
Alaptanok. 23 A szerző érdeke, hogy művéről mindenkit kizáró jog- uralommal rendelkezzék s a közzététel gazdasági feltételeit is egyedül szabja meg. A társadalom fejlődési érdeke azonban a szellemi javak minél gyorsabb és könnyebb elterjedését kívánja. E két ellentétes érdek közt a szerző jogának törvényes védelme abból a megfontolásból fakad, hogy a közigényeknek megfelelő élénk szellemi produkció csak akkor van jól biztosítva, ha a szerzők is biztosítva vannak a munkájuk után várható vagyoni hasznok és személyes előnyök birtokában. E két érdek igazságos és megfelelő arányba hozatala egyik legfontosabb feladata a tudománynak és a törvény- hozásnak. Korábban, a szerzői jog önálló felismerése előtt, a szerző jogait a szerződéskötésekben és a köztisztességben rejlő védelem törvényes védelem híján is tűrhetőleg biztosította a bitorlások, kivált pedig a plágiumnak nevezett irodalmi orzások ellen. E régi szokás jogi tudat ereje napjainkig is megmaradt a törvény mellett és nemcsak abban nyilatkozik meg, hogy a plágiumot a közvélemény is kiválólag gyalázatosnak tartja, de abban a számos irodalmi és kiadói szokásban is, mely a felette élénk gondolatforgalomban a törvényen kívül is őrzi a szerző jogkörét. A tudományban és törvényben eldöntendő gyakorlati kérdés e szerint mindig a következő : Mi tekintetben és mennyiben vethető korlátozás alá közérdekből a szerzőnek e kizárólagos joguralma ? E korlátozások forrása nemcsak a nyers közérdekben van, de abban a köztudatban is, hogy a szerző a maga gondolat-világát végre sem egymaga képezi ki. Szellemileg a múltak, sőt a jelen gondolatkincséből is merít, még ha eredeti eszméi és gondolatai vannak is ; annál inkább, ha a tudás meglevő anyagát új terv szerint, új formában és jobb feldolgozásban nyújtja a közönségnek.*) *) L. Robert Voigtländer Urheberrecht und Verlagsrecht című könyvében 26. 1. Leipzig, Roszberg et Bergernél 1901.
