Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)

Első rész. Anyagi jog - III. Fejezet. Színművek, zeneművek és zenés színművek nyilvános előadása

57—59. §. Bitorlás és felelősség.

167

is arbiternek tekinti és szabad belátására bízza a megállapítást. Ezekben az esetekben részletes bizonyításokra tehát szükség nincs és elég, ha szerző a bevételt vagy arányt valószínűvé teszi.

A jogtalan előadás jóhiszemű »eszközlője« csak gazdagodása erejéig lévén felelős, ily esetben a bírói belátás arbitriuma a 29. §. szerint szintén helyet foglal. Bíróságaink ebben az esetben hajlandók a darab előadásánál szokásos, de a jogtalan előadató által így megtakarított szerzői tisztelet díj at tekinteni gazdagodásnak.

A színmű, zenemű és zenés színmű nem esik a 4. §. tilalma alá s így annak előadási joga a szerző hitelezője által lefoglalható. (L. az 59. lapon a 3. jegyzetet.)

Bírói gyakorlat.

1. Színmű jogtalan előadása miatt alperes intendáns és igazgató a Szjt. 19., 20., 57. §. alakiján felelőssé tétetvén, a kártérítés mértéke vitás.

C. : Ami a kártérítés mennyiségét illeti, annak számszerű megállapítása az elsőbíróság részéről az idézett t.-c. 58. §-ának figyelemben tartása mellett helyesen történt azon alapon, hogy a három előadás nyers bevétele 1800 K volt. Azonban a bevételhez nem volt hozzászámítható a kolozsvári nemzeti színház részére nyújtott állami segély (szubvenció), mert amennyiben az idézett 58. §-ban csak arról a nyers jövedelemről van szó, mely a jogosulatlan előadásokra váltott jegyek elárusításából és a bérletből aránylag befolyt, ezen fogalom körébe az állami segély nem*vonható, mert az, állandósági jellegénél fogva is kizárólag magasabb rendű művészi célok előmozdítására szolgál ... A városi -évi segély pedig azért nem jöhet a kártérítés megállapításánál figyelembe, mert nincs igazolva, hogy az oly előadásokra is kiterjed, amelyek nem a k.-i nemzeti színházban, hanem másutt, illetőleg idegen színpadon tartatnak meg. (1904 : 4728. sz.)

2. Alperes azt állítja, hogy a zenés színmű előadási jogát a szerzőtől, akit a zenei rész előadási joga is megilletett, megszerezte. Felperes gyanánt egy harmadik lépett föl, aki bebizonyította, hogy a zenés színmű szerzői jogát a szerző már korábban reáruházta s így a kizárólagos előadási jog is ót illeti meg. Alperes jóhiszeműségével védekezett.

Budapesti T. : .Arra, hogy a színrehozás a felperes szerzőségének tudatával történt volna, nincs adat a perben, és mivel ennek ellenkezője kizártnak nem tekinthető, az alperes eljárását jóhiszemű-