Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)
Első rész. Anyagi jog - III. Fejezet. Színművek, zeneművek és zenés színművek nyilvános előadása
168 Színművek, zeneművek e's zenés színművek. nek kell tekinteni ... az alperes kártérítési felelősségét nem a Szjt. 58. §. 1—3., hanem annak utolsó bekezdése alapján kell megállapítani, vagyis az alperes csak gazdagodása erejéig felelős. Ennek a mérvét azonban nem a színrehozásnál elért tiszta jövedelem bizonyos százalékában, hanem abban az összegben kell felismerni, amely ily műnek szokásos tiszteletdíját képezi, mint amely összeg, akár járt a színrehozás tiszta nyereséggel, akár nem, az alperesnek feltétlen kiadását képezte volna ; az érték erejéig így kétségtelenül gazdagodott. C. : Hh. (1906 : 2316. sz.) 3. Gazdagodás nincs. Budapesti tsz. : Alperesnek jogbitorlása a jogosulatlan előadás folytán a Szjt. 50., 57. §. 2. bek. alapján megállapítható. Alperest ennek dacára kárösszegben nem lehetett marasztalni ; mert azt, hogy a jogosulatlan előadásnál szándékosság vagy gondatlanság terhelné, megállapítani nem lehetett ; már pedig az id. t.-c. 58. §. végbekezdése szerint ily esetben az előadás eszközlője az okozott kárért csak saját gazdagodása erejéig felelős, alperes pedig a vitás előadásokból nem gazdagodott. Alperes ugyanis a részv.-társaságtól a színházat csak bérletben bírja. Ily körülmények közt figyelemmel arra, hogy alperes a vitás színdarabokat a részv.-társaságtól vette át, és hogy annak csak egy kis zenebetétjét képezi a felperes szerzeménye, alperest a színdarab előadása körül még gondatlansággal sem lehet terhelni. Ezek szerint alperes mivel sem gazdagodván, felperest keresetével elutasítani kellett. C. : Hh. (1906 : 2541. sz.) 4. Az előadási jog lefoglalása. Szatmárnémeti tsz. : A felperes által meg nem tagadott árverési jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a »Tolonc« és »Falu rossza« című színművek kizárólagos előadási joga (a magyar vidéki színpadokkal szemben) foglalás alá vétetett és azt F. árverés útján megvette, az pedig kétségtelen, hogy a Szjt. 4. §. második bekezdése szerint végrehajtás tárgyát képező és az ingók végrehajtására előírt szabályok szerint végrehajtás alá vonható, valamely műre vonatkozó kizárólagos előadási jog a törvényes szabályok betartásával . . . megtartott árverés útján az árverési vevő kizárólagos tulajdonába megy át, aki azzal korlátlanul rendelkezni jogosult. Amiből következik, hogy az a kérdés,' hogy vájjon az elárverezett jog a végrehajtást szenvedett jogos birtoka volt-e vagy nem, a jóhiszemű árverési vevő vagy annak jogutódaival szemben vitássá és így bizonyítás tárgyává nem tehető. Debreceni T. : Hh. — C. : A keresetet más perjogi okból utasította el és ezen indokra nem terjeszkedett ki. (1906 : 4492. sz.)
