Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)

Első rész. Anyagi jog - III. Fejezet. Színművek, zeneművek és zenés színművek nyilvános előadása

166 Színmüvek, zenemüvek és zenés színmüvek. Ezen egyre szükségesebbé váló előzetes jogvédelem egyébiránt a szerzői jogi törvényhozás nyilt reformkérdései közé tartozik. A németbirodalmi jogban hasonló esetekben az ált. polg. tvk.-nek és prdts.-nak az abbanhagyásokra (Unterlassungen) szolgáló jog­védelmét tekintik erőben levőnek. Az O. Szjt. 61. §-a polgári úton jogosítja föl a szerzőt az abbanhagyás kieszközlésére, amely esetre a bitorlás általános jogkövetkezményei is alkalmazást nyernek. A felbujtó (20. §.) az és csakis az, aki a jogosulatlan elő­adást »eszközöltette«, vagyis akinek akaratelhatározása vagy vállalkozása volt az előadás oka, tehát rendszerint a szín- igazgató, az impreszárió, vagy a megfelelő intézet és társaság. Közönségesen ez lesz maga a tettes is. Nem említi azonban az 57. §. a 20. §-ban felemlített »többi részest«, amilyenek a színészek, zeneművészek, karmesterek stb. Ezek egyálta­lán ki vannak zárva a felelősség köréből. Ugyanaz illik rájuk, mint a többszörözési műveletnél a nyomdászra, korrek­torra, szedőkre, gépszemélyzetre, rajzolóra stb. Felelőtlen­ségült tehát helyzetükből következik. 2, A kártérítés mértéke általában a 19. §. szerint iga­zodik. Jóhiszeműség esetében csak a gazdagodás kiadása követelhető. A kártérítés összege a jogosulatlan előadásból bármi­képpen befolyt egész bevétel (helytelenül : jövedelem), az arra fordított költségek (regie) levonása nélkül. Idetartoz­nak tehát a külön adományok és effélék is, de gyakorlatunk szerint nem tartoznak ide a színháznak vagy más műintézet­nek nyújtott szubvenció-átalányok aránylagos részei. Hogy az előadás célja milyen volt, nem határoz. A szerzőt tehát az így értelmezett kártérítési összeg még jótékony célra tar­tott jogtaJan előadások esetében is megilleti. A törvénynek ezen, az 1870. évi NB. Szjt. 54. §-ából átvett szigorú intézkedése kétségtelenül egy második pénz- büntetés gyanánt hat és esetenkint a szereplő színmű­vészek és zenészek díjazásbeli jogaiba is mélyen benyúl. Egyébiránt ha a bevétel meg nem állapítható, ami elkésve ritkán is sikerül, vagy a bitorlott mű más művel együtt adatván elő, a köztük való arány tekintetében a felek egyet nem értenek : a törvény a bírót ebben az esetben

Next

/
Thumbnails
Contents