Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)

Első rész. Anyagi jog - A szerzői jogról - I. Fejezet. Írói művek

36’—41, §. Elévülés.

143

6. A büntetésre való indítványozási jog elévülése a 38. §. szerint három hó és megfelel a büntetőjogi magánindítványi jog (Btk. 112. §.) elévülésének. Kezdő, tehát az elévülés idejébe beszámítandó első napja rendszerint az a nap, amikor a cselekmény elkövettetett. Tehát a többszörözésnél az első példány előállításának, a beterjesztésnél pedig az utolsó terjesztés cselekményének napja. E számítás a 36. és 37. §-ból következik.

Ha azonban a szerző a vétség elkövetéséről bár jókor értesült, avagy erről is, de a tettes személyéről is csak a 3 hó eltelése után, bár még mindig a cselekmény általános elévülésének 3 évi idején belül szerzett tudomást : akkor a tudomásul szerzés napja a büntetési kereset elévülésének kezdő napja is.

E perjogi természetű indítványelévülés szintén csak kifogásra vehető tekintetbe. A bizonyítás az ált. perrendtartás szerint igazodván, kétes esetben a kifogást tevő alperes terhe.

A számítás az elévülés eseteinél nem napról napra, hanem a naptári évek és hónapok szerint történik.

A forrás elhallgatása és a szerző nevének jogtalan kitétele esetében (24. §.) a kihágásszerü jogsértés súlya csekélyebb lévén, a perjogi elévülés a szerző tudomásvételére való tekintet nélkül mindig a mű terjesztésének első napján kezdődik. (40. §.)

A kárigénybeli és elkobzási kereset nincs indítványi határidőhöz kötve, tehát mindaddig indítható, amíg maga az igény el nem évült.

7. Az elévülés félbeszakítására és nyugvására a 41. §. az »általános szabályokat« rendeli alkalmazni.

Mivel a Szjt. büntető rendelkezései, noha magánjogi bíróságok hatáskörébe tartoznak, büntetőjogi természettel bírnak, a szerzőjogi büntetések pedig kifejezetten vétségeknek neveztetnek : a büntetések, valamint a büntetés-indítvány ozási jog elévülésének félbeszakítása és nyugvása tekintetében a Btk. Első rész IX. fejezetében foglalt rendelkezések alkalmazásának van helye, feltéve, hogy maga a Szjt. máskép nem intézkedik.