Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)
Első rész. Anyagi jog - A szerzői jogról - I. Fejezet. Írói művek
142 írói művek. Ez a rendelkezés látszólagos ellentétet mutat a 22. §. ama rendelkezésével, mely szerint a bitorlás be van fejezve, mihelyt a műnek jogtalanul többszörözött első példánya elkészült. A Szjt. azonban a többszörözés befejezésének időpontját egyáltalán nem tekinti az elévülés kezdetének. Ezzel elkerüli a szerzői jog kijátszását. A jogtalan többszörözőnek ugyanis így nincs módjában a többszörözött készletet félretenni és azt az elévülés leforgása után büntetés félelme nélkül jogszerűleg forgalomba hozni. A terjesztés büntetésének kezdete azonban a terjesztés utolsó cselekménye, tehát pl. az utolsó eladási eset. A Szjt. 37. §-a itt az említett ellentmondás folytatása gyanánt a 23. §-ra utal, holott a terjesztés nemcsak elárusítással, hanem szétosztással, vagy kiállítással is kezdődhet. 3. Az okozott kár elévülése általában szintén három év és a büntetés elévülésével együtt kezdődik. (36. §.) A terjesztés által okozott kár elévülése szintén annyi, de az elévülés kezdő napja itt is a terjesztés utolsó napja. A műnek jogtalanul eladásra kínálása, vagy a kirakatba helyezése helyesen terjesztési cselekménynek tekintendő. 4. Az illetéktelen gazdagodást felelősség elévülése a 36. §. szerint mindenben a büntetés elévülését követi. A 37. §. nem említi ugyan fel, hogy a jogtalan forgalomba helyezés esetében előállható puszta gazdagodást felelősség elévülése mennyi (23. §.), de mivel a 19. §. szerint ez az eset sincs kizárva, az illetéktelen gazdagodás esetei is a 37. §. alá vonhatók. 5. Az elkobzás elévüléséről a Szjt. 39. §-a intézkedik és azt nem időhöz köti, hanem ahhoz a feltételhez, hogy a bitorló készülékek és példányok meglegyenek. Ez egyébiránt megfelel a 21. §. 4. bekezdésében foglalt intézkedésnek és kiterjed a 22. §. 2. bekezdésében előforduló kísérleti cselekményre is. Mivel azonban ez az intézkedés nem vonatkozik szorosan az elévülésre, az elkobzás pedig nem büntetőjogi, hanem magánjogi következmény, erre nézve az ált. magánjog 32 esztendei elévülési idejét kell alkalmazandónak tekinteni.
