Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)

VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések

75

törvény alapján, annak a bírálatába bocsátkozni, hogy a kérdéses szabadalom érvényes-e. (Lásd ödönfi Miksának a szabadalmi törvényről szóló kézikönyve.)

Nézetünk szerint a büntető bíróságnak kötelessége ezen kérdések eldöntését átengedni a szabadalmi bíróságnak, mivel itt különleges természetű kérdésekről van szó, melyek szakszerűség nélkül meg nem oldhatók.

Természetesen azon kérdéseket, hogy a szabadalom a 19.~^n.'*esX pontjában megjelölt okokból megszűnt-e a "büntető bíró is figyelembe veszi.

Ami most már azon kérdést illeti, hogy a terhelt által előállított vagy forgalomba hozott tárgyak, készülékek vagy eszközök sértik-e a szabadalmat, e tárgyban a büntető bírónak kell döntenie és ezen kérdés elbírálását már nem utalhatja a szabadalmi bírósághoz. Az 50. §. 3. bekezdése értelmében ugyanis a szabadalmi bíróság csak akkor adhat véleményt, ha a leírás értelmezése körül támad vita. Nem volt helyes tehát a büntető bíróságnak egy- időben követett azon gyakorlata, hogy megkeresést intézett a szabadalmi bírósághoz az iránt, hogy a terhelt által előállított készülékek sértik-e a sértett szabadalmát, mert ezen kérdésben már a büntető bírónak kell döntenie, A szabadalmi bíróság a 8865 T922. és 12208/1922. számú alább közölt hatáozataiban erre vonatkozó helyes álláspontját ki is fejtette.

,A büntető bíró azonban természetszerűleg nem rendelkezik az ily ügyekben kívánatos szakértelemmel s így azon kérdést, hogy a terhelt által előállított készülék ütközik-e a sértett szabadalmába, szakértő vagy a kérdés bonyolultabb volta esetén, szakértők meghallgatása után dönti el. Célszerű akármily csekély jelentőségű és könnyűnek látszó ügyben a büntető bírónak szakértőt meghallgatni, mert még a legegyszerűbbnek látszó találmányoknál is oly műszaki tudást igénylő részletkérdések merülhetnek fel, ame-