Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)

VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések

Tu

lyekeí csak kellő műszaki ismerettel rnedelkező szakértők tudnak eldönteni. Terheltnek természetesen — a Bp. 228. §-a értelmében — itt is szabad egy vagy több ellenőrző szakértő közreműködésével élni.

Az ítélet a 25215/1904. /. M. sz. rendelet értelmében minden esetben, tehát akár büntető, akár felmentő, közlendő a szabadalmi bírósággal.

Az ítéletben ki kell mondani, hogy a kiszabott pénz- büntetés a 49. §. 2. bekezdésében megjelölt célra fordítandó.

A büntetés kiszabásánál, természetesen nemcsak a 49. §-ban felsorolt súlyosbító körülmények, hanem az általános súlyosbító körülmények is figyelembe veendők.

A visszaesés megállapításához nem szükséges, hogy az előző Ítélet végrehajtva legyen, elég, ha az jogerős.

Az ítélet ellen a Bp. 556. §-a szerint csak egyíokd felebbvitelnek van helye.

Bár a találmány csak akkor válik szabadalommá, ha a szabadalmi bíróság a szabadalmi okiratot a jogosítottnak kiadta, mert ez ideig kétséges, hogy a találmány jogosítottja a szabadalom jogosítottja lesz-e, a törvény mégis figyelemmel arra, hogy a találmány bejelentése már a bejelentőnek elsőbbséget biztosít, az esetben, ha a közzétételi eljárás (37. §.) le lett már folytatva, a bejelentőt ideiglenes oltalomban részesíti, azaz, aki ily ideiglenes oltalomban részesül, már a bitorlás miatti szükséges lépéseket megteheti.

A törvény ezen intézkedéssel kiváltságos helyzetet biztosít a bejelentőnek, amely némi tekintetben talán indokolatlan. Ugyanis az 57. §. szerinti megállapítási kereset csak már engedélyezett szabadalom ellen indítható, így tehát, aki valamely ellene indítandó bitorlási keresettől tart, annak várnia kell, míg az őt fenyegető bejelentés tárgya szabadalom által védve lesz, ellenben a bejelentő