Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)
VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések
74 szakembernek az <5 szakmájára vonatkozó, találmányokról illetve szabadalmakról tudomással kell bírnia. Ha az iparszerü készítés, forgalombahozatal, ipar- szerű vagy üzemi berendezésként való használat és a tudatosság kérdésében kétely nincs, illetve ez irányú védekezés elő sem terjesztetett, akkor a védelem rendszerint arra irányul, hogy a terhelt által készített, használt, vagy forgalomba hozott tárgyak, készülékek vagy eszközök nem ütköznek a sértett szabadalmába, azt nem sértik, vagy hogy a sértett szabadalma semmis, illetve érvénytelen. Ami ez ufóbbi kifogást illeti, erre vonatkozólag a miniszteri indokolás kimondja: »A büntető bírásán kizárólan a szabadalmi levéltárban letett találmányi leírás alapján ítélhet az esetleges illetéktelen használat és utánzás felett, azon kérdés pedig, vájjon a szabadalom fennállónak tekintendő-e, hogy az a törvényben felsorolt okokból visz- szavonandó vagy megsemmisítendő-e, a szabadalmi bíróság hatáskörébe tartozik«. Az e tekintetben kifejlődött gyakorlat követi a miniszteri indokolásban kifejtetteket és szerinte a büntető bíróság annak a bírálatába, hogy a szabadalom semmis-e, ■ vagy nem lehetett volna megadni, nem mehet bele és kizárólag a 12. §-ra alapított védekezést veheti figyelembe és bírálhatja el annyiban, hogy azzal szemben, aki a 12. §-ra sikeresen hivatkozik, a bitorlást meg nem állapítja. Azt azonban a büntető bíróság nem mondhatja ki, hogy azzal szemben, aki a 12. §-ra sikeresen hivatkozott, a szabadalom hatálytalan, mert a 12. §. fennforgását — miként azt Tury S. könyvében kifejti, — a bíróság csak konkrét esetben és csak annyiban vizsgálhatja, amennyiben annak megállapítása szükséges, a 49. §-ba ütköző kihágás fennforgásának kérdésében. Van ugyan a fenti állásponttal ellenkező nézet is, a mely szerint a büntető bírónak joga van a szabadalmi