Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)

VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések

72

pedig ilyennek tekintendő. A mellékbüntetés maximuma 600 P (II. Bn. 5. §.). Ha főbüntetésként pénzbüntetés lett kiszabva, úgy mellékbüntetés nem alkalmazható. (II. Bn.

3. §.).

Az állam, midőn valakinek szabadalmat és így kizárólagos jogot ad, egyúttal ezen jog — melynek gyakorlásához és megszűnéséhez fontos közgazdasági érdekek fűződnek — megfelelő védelméről is gondoskodni kiván és e kizárólagos jogot sértőket kellő megtorlásban akarja részesíteni. Azt, hogy miáltal van valamely szabadalom megsértve és a sértő mily büntetésben részesül, határozza meg meg a 49. §.

A védelem tárgyát azon jogok képezik, amelyek a szabadalom tulajdonosát a törvény 8. §. alapján megilletik, azaz a találmány tárgyának iparszerü készítése, forgalomba hozása és iparszerü vagy üzemi berendezésként való használása.

Ezek szem előtt tartásával kell tehát a bitorlás fogalmát meghatározni.

Minthogy a védelemre vonatkozó intézkedéseknek mindenben meg kell egyezniük a 8. §. rendelkezéseivel, megállapíthatjuk, hogy bitorlás akkor forog fenn, ha valaki a szabadalomtulajdonosnak a 8. §-ban meghatározott jogait sérti, azaz a találmány tárgyát iparszerben készíti, forgalomba hozza és iparszerü vagy üzemi berendezésként használja és teszi ezt a szabadalom tulajdonos engedélyé nélkül, és cselekménye tudatos.

^ • A kifejlődött gyakorlat szerint iparszerü használás: folytonos, élethiuatásszerü és nyereségre irányuló készítés és forgalomba hozatal; üzemi berendezésként való ha^zpá- lat pedig az^ mwhl -bizonyos üzletbermcjfißjsjiek cmii kisegítő részeként, oly módon tfs célból alkalmazóik. hogy ezáltal az üzleti vagy üzemi berendezés teljessé váljék és így az üzleti nyereség növelésére alkalmassá tétessék.

i