Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)

VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések

98

Véleményünk szerint tehát a Te. 121. §-ában irt rendelkezés nem hat ki a szabadalombitorlás esetére megalkotott 1895: XXXVII. t.-c.-ben irt különleges eljárásra.

Ezt a véleményünket minden vonatkozásban megerősíti a kir. Kúriának a Büntetőjogi Határozatok Tárába felvett Jogegységi határozata.

A kir. Kúria elvi éllel utalt arra, az általános jogelvre, amely szerint az általános jogszabályokon tett változtatások kivételes rendelkezések módosítására nem elegendők, hanem erre a törvényhozói akaratnak külön kifejezett kijelentése szükséges.

Kétségtelen ugyanis — állapítja meg a kir. Kúria, — hogy a kivételes rendelkezések, az időközben életbeléptetett szabályoktól lényegesen eltérve, alapjukat és létjogosultságukat a bitorlási ügyek különleges természetében találják. (J. E. 10.757/906.)

Joggyakorlat.

A szabadalmi engedélyes a szabadalomból folyó jogok tekintetében a tulajdonos helyébe lép és sértett minőségben a vándinditvány emelésének jogát is gyakorolja. . (C. jogegység érdekében hozott 1433/1907. számii határozat. B. H. T. 183. sz.)

A sértett azt adta elő, hogy ő 1913-ban szerzett tudomást arról, hogy a szabadalma tárgyát képező csapokat a vádlott vezetése alatt álló gyárban előállítják s hogy ö a feljelentést akkor a gyár iránti tekintetből és kártérítés reményében mellőzte; minthogy a jelen ügyben a bűnvádi feljelentés csak 1920. évi január 23. napján, tehát az 1895:37. t.-c. 51. §-ának 1. bek.-hez képest s a Kbtk. 31. §-ának első tételében megállapított határidő eltelte után adatott be, a kir. büntető bíróság úgy látván, hogy elévülés — bűnvádi eljárást kizáró ok — forog fenn, vádlottat felmentette. (Bp. bttő kir. jb. B. IV. 11074/1920.)

A szabadalom lényege, tartalma és újdonsága, továbbá annak megítélésére, hogy adott esetben fenn forog-e a bitorlás tényálladéka, az igénypontokat is magában foglaló szabadalmi leírás szolgái alapul. (Bp. bttő kir. jb. B. V. 9117/1928.)

1