Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)
VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések
97 Nem valószínű az, hogy a terhelt a tárgyalás kitűzését kérje, mert a bűncselekmény közgazdasági jelentőségéhez képest igen csekély — 600 pengőig terjedhető — pénzbüntetés lefizetésével szabadulhat büntető ítélet esetén az 51. és 52. §-ok értelmében őt sújtó s kiszabható pénzbüntetés maximumát meghaladó s fent már említett súlyos intézkedések s illetve azoknak következményei alól. A sértett jogainak a szabadalmi törvény által célzott s a 49—53. §-ban lefektetett védelme tehát abban az esetben is, ha a terhelt a tárgyalás kitűzését kérte, ugyancsak illusoriussá válna. Ugyanis a terhelt a büntető parancs kézhezvételével értesülvén az ellene folyamatba tett eljárásról, a tárgyalás kitűzésének kérésére részére nyitva álló 15 napi határidő alatt, az összes utánzatokat, utánkészítményeket kiárusíthatja, vagy a lefoglalás alól bármiféle módon elvonhatja, az ezek előállítására szolgáló eszközöket s készülékeket pedig megsemmisítheti, vagy eltüntetheti. Gondoljunk csak arra, hogy az eddigi helyzet mellett is előfordult, hogy a terheltek egymást értesítették, hogy a szabadalombitorlás következtében bírói eljárás indult meg és a bírói szemle foganatos.tása végett, a bíróság a helyszínére már ki is szállott. Jól lehet a bírói szemléről a terhelteket a bíróság előzetesen nem értesítette. A sértett, aki az 53. §-ban irt intézkedéseket — büntető parancs kibocsátása esetén — csak a terheltnek a tárgyalás kitűzése iránt a terhelt által előterjesztett kérelem beérkezése után kérhetné, ennélfogva elesne attól, hogy bizonyítékot produkálhasson terhelt bűnössége tekintetében s így azután elesne a kártérítési igény érvényesíthetésének lehetőségétől is, terhelt pedig ilyen körülmények között annak ellenére, hogy sértettnek esetleg horribilis kárt is okozhatott, jogtalan cselekménye következményei alól. könnyű szerrel szabadulhatna. Szabadalmi jog. 7