Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Az iparjogvédelem szakembereiről
1915-től dr. Schuster Rudolf. 1911-ben a Tanács ülnökévé nevezték ki Bánki Donát műegyetemi nyilvános rendes tanárt, akinek megbízatását 1915-ben megújították. A szabadalmi hatóságok - az előttük folyó eljárás rutinfeladatainak gyors beidegzése után - figyelmüket egyre inkább a jogalkalmazás elvi kérdéseinek tisztázása felé fordították. A Szabadalmi Hivatal elvi megállapodásait és a Szabadalmi Tanács elvi jelentőségű határozatát már a Szabadalmi Közlöny 1897-es évfolyama közli. (8) A következő években egyre növekvő számban nyilvánosságra hozott jogesetek pedig hasznosan járultak hozzá az egységes törvényalkalmazás megteremtéséhez. A megjelent cikkek megnyitották a jogterület elméleti, tudományos igényű művelésének útját. Erre az időszakra esett több, iparjogvédelmünk fejlődése szemponából jelentős jogszabály, köztük az ipari minták oltalmáról és lajstromozásáról szóló 107.709/1907. Kér. M. számú rendelet kibocsátása is. A Kossuth Ferenc miniszersége idején készült - s annak szövegéből is kitűnően - ideiglenesnek szánt jogszabály mintaoltalmunknak mindmáig hatályos alapvető jogforrása. Az 1908. évi LII. törvénnyel Magyarország csatlakozott az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezményhez, megnyitva nemzetközi szakmai együttműködésünk távlatait. Az 1911. évi XI. törvény vezette be a kiállítási elsőbbség intézményét. A védj egy tanácsnak a 16.598/1915. Kér. M. számú rendelettel megállapított szervezeti és ügyviteli szabályzata a védjegy és mintaoltalmi elvi kérdésekben való véleményezésre hivatott testület tagjává jelöli ki a Szabadalmi Tanács elnökét, tagjai között voltak szabadalmi bírák és - tanácskozási joggal - a Szabadalmi Hivatal elnöke. Az I. világháború eseményei a Szabadalmi Közlöny lapjain közölt számtalan kivételes intézkedésben tükröződnek. A kibocsátott jogszabályok előkészítésében való közreműködésen túl a szabadalmi hatóságok tagjai és a szabadalmi ügyvivők egyaránt tevékenyen részt vettek iparjogvédelmünk átfogó reformjának munkálataiban is. A szabadalmi jog megújítását célzó első törvénytervezetek kidolgozói közé tartozott Kelemen M. István és Szilasi Jakab szabadalmi ügyvivő. Majd - a kereskedelemügyi miniszer 1906-ban kelt megbízása alapján — 1908-ban dr. Kosa Zsigmond szabadalmi bíró és dr. Lévy Béla ügyvéd készült el tervezetével; 1916-ban pedig dr. Schuster Rudolf, a Szabadalmi Tanács akkori elnöke dolgozott ki törvénytervezetet. E tervezetek egyike sem emelkedett azonban jogszabályi erőre. Az 1896. és az 1919. év között kibocsátott jogszabályok a szabadalmi ügyvivőkre vonatkozó előírásokat két területen változtatták meg. Egyrészt a társképviselet bevezetésével kibővítették az ügyvivői működés körét, másrészt részletesen rendezték a szabadalmi ügyvivők fegyelmi felelősségét. A Szabadalmi Hivatal szervezeti és ügyviteli szabályzatát módosító 81.588/1914. Kér. M. számú rendelet szerint a Hivatal a felet arra utasíthatta, hogy - a képviseletében eljáró ügyvéd mellé - kisegítő társképviselőként szabadalmi ügyvivőt nevezzen, ha az ügyvéd nem rendelkezett az ügy ellátásához szükséges műszaki ismeretekkel. A szabályozás következtében a szabadalmi ügyvivők helyzete kétségkívül kedvezőbbé vált, mint az ügyvédeké. A szabadalmi ügyvivő által képviselt felet ugyanis nem lehetett ügyvéd meghatalmazására utasítani azon a címen, hogy az ügyvivő jogi ismeretei fogyatékosak. A megsemmisítési és megvonási perekben viszont szabadalmi ügyvivő továbbra sem járhatott el képviselőként. (8) Ld.: SZK. II. évf. 25. sz. 261. old. és 50. sz. 501. old. 66
