Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Az iparjogvédelem szakembereiről
bírság, a jogosítvány visszavonása. A rendelet eredeti szövege szerint a fegyelmi bizottság határozata ellen a Szabadalmi Tanács hetes tanácsához lehetett fellebbezéssel élni. Ezt a szabályt azonban már a 2.226/1896. Kér. M. számú rendelet úgy módosította, hogy a szabadalmi ügyvivők másodfokú fegyelmi hatósága a kereskedelemügyi miniszter lett. A jogosítvány megvonását kimondó első fokú fegyelmi ítéletet akkor is fel kellett terjeszteni a miniszterhez, ha ellene nem éltek fellebbezéssel. A Szabadalmi Közlöny 1896. évi számaiban tizenhárom szabadalmi ügyvivői jogosítvány kiadását hirdették meg. (6) Az első ügyvivők közé tartozott Schön Fülöp oki. gépészmérnök és Bernauer Zsigmond oki. vegyész, akik hosszú pályafutásuk során elismerten jónevű irodákat vezettek és a kialakult testületi életnek is irányítói voltak. Kezdetben a jogosítvány kiadásánál a műegyetemi képesítéstől egyes esetekben eltekintettek. Olyan személyeknek is kiadták a jogosítványt, akik ugyan nem rendelkeztek mérnöki oklevéllel, de a törvény hatályba lépése előtt is foglalkoztak szabadalmi ügyekben felek képviseletével, ha a szabadalmi ügyvivői vizsgát megszabott határidő alatt letették. (7) Ezekben az esetekben a jogosítvány kiadása a törvényi felhatalmazáson túl „O cs. és ap. kir. Felségének legfelsőbb elhatározása” alapján történt. A mérnöki végzettséget ez az elhatározás pótolta. A törvény hatályba lépésének évében öt mérnök és nyolc- egyetemi oklevéllel nem rendelkező személy részére adták ki a szabadalmi ügyvivői jogosítványt. III. A szabadalmi hatóságok és a szabadalmi ügyvivők tevékenységének - az előbbiekben vázolt - megindulása után működésük alapjaiban változatlan jogszabályi keretek között folyt egészen századunk tízes éveinek végéig. A kor gazdasági fejlődése, társadalmi és politikai eseményei természetszerűleg kihatottak az iparjogvédelem ügyének alakulására is, anélkül azonban, hogy az iparjogvédelmi szakemberek tevékenységének szervezeti kereteit és feltételeit lényegbevágóan átformálták volna. A Szabadalmi Hivatal érdemi feladatokat ellátó tagjainak (elnök, alelnök, bíró, albíró, kültag) száma az 1896. és az 1919. évek között tizenöt-húsz fő volt. A későbbi szabadalmi bírósági elnökök közül Schilling Zoltán 1902-ben, Körös László pedig 1912-ben nyert szabadalmi albírói kinevezést. A Hivatalnak - működése első negyedszázadában - hat elnöke és három alelnöke volt. Az elnöki széket 1896-tól 1898-ig dr. Schmidt József, 1898-tól 1902-ig dr. Wetzel Gyula, 1902-től 1912-ig dr. Ballai Lajos, 1912-től 1914-ig Galánfi Sándor, 1914-től 1915-ig dr. Schuster Rudolf, 1915-től pedig dr. Nietsche Győző töltötte be. Az alelnökök voltak dr. Wetzel Gyula (1896-1898), Galánfi Sándor (1898— 1912), és Major Tibor (1912-től). A Szabadalmi Tanácsnak 1920-ig négy elnöke volt: 1896-tól 1902-ig dr. Schnierer Gyula, 1902-től 1910-ig dr. Wetzel Gyula, 1910-től 1915-ig Téglássy István, végül (6) Ld.: SZK. I. évf. 1. sz. 1. old. és 7. sz. 93. old. (7) Ld.: A Szabadalmi Hivatal 10évi működéséről szóló jelentés (idézi: Dr. AlmayGyörgy: A szabadalmi ügyvivőkről ; Újítók Lapja, XIX. évf. 17. sz. 13. old.). 65
