Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)

Az iparjogvédelem szakembereiről

A bejelentések elintézésének gyakorlata az volt, hogy az előadó a bejelentési kérvényt és a leírás egyik példányát a tanácselnöknek, a másik példányát és a kartonrajzot a szavazóbírónak adta át, ezután felolvasta a közzétételi határozat tervezetét, amelynek helyességét az elnök és a szavazó tag ellenőrizte. Később az engedélyezendő szabadalmak adatait is tanácsban összeolvasták. (3)

A bírói osztály a Hivatal elnökének vagy alelnökének, két jogi és két műszaki képzettségű tagnak a részvételével alakított ötös tanácsban határozott. A bírói osztály működésében nem vehettek részt azok a bírák, akik a bejelentési osztály megfellebbezett határozatának meghozatalában részt vettek. A Szabadalmi Hivatal első elnöke a „legfelsőbb elhatározás” folytán dr. Schmidt József miniszteri tanácsos lett, akit kezdetben a milleniumi kiállítás megszervezésében vállalt feladatai akadályoztak a Hivatal működése megindításának irányításában, majd 1898-ban az elnöki széket a kereskedelemügyi miniszteri államtitkársággal cserélte fel. A Hivatal megszervezésekor alelnökké kinevezett dr. Wetzel Gyula kezdettől fogva nagy energiával és hivatástudattal vezette az új szervet. A legelőbb kinevezett hat szabadalmi bíró közé tartozott Pompéry Elemér, az első mérnöki képesítésű elnök, dr. Kosa Zsigmond későbbi alelnök, aki a szabadalmi és a védjegyjog irodalmi művelésével egyaránt kitűnt. (4) Egyidejűleg négy szabadalmi albírót neveztek ki. A Szabadalmi Hivatal az 1896. évben 2150 bejelentést tett közzé és kereken ezer szabadalmat engedélyezett.

Érdekes ellentmondás, hogy bár a szabadalmi hatóság elnevezése nem bíróság volt, a Szabadalmi Hivatal érdemi ügyintézői mégis bírói kinevezést kaptak. Ennek oka, hogy a törvény előkésztítésekor bírói szervezet létrehozására gondoltak, azt tekintették ideálisnak. A szabadalmi bíróság megszervezése azonban ebben az időben még olyan államjogi nehézségekbe ütközött, amelyeken a törvényhozó formálisan nem akarta magát túltenni. Nevezetesen, Horvátország igazságügyi önállósága a „szent korona országaira” kiterjedő hatáskörrel rendelkező szabadalmi hatóság bírói szervként való felállítását nem tette lehetővé. De - mivel a Szabadalmi Hivatal tagjainak tevékenységét a „jogszolgáltatás” képezte, rájuk az összeférhetetlenségi szabályok és a bírói függetlenség egyes garanciái is kiterjedtek - nem akarták őket a minisztériumok fogalmazóinak megfelelően címezni. Ezért - a már meggyökeresedett „közigazgatási bíró” mintájára - nevezték el a Szabadalmi Hivatal érdemi ügyintézőjét szabadalmi bírónak. (5)

A Szabadalmi Hivatal szervezeti és ügyviteli szabályzatáról szóló 733/1896. Kér. M. számú rendelet részletesen előírta a személyzet kinevezésének és alkalmazásának módját, a hivatali esküt, a személyi táblázat vezetését. Kimondta, hogy az elnöknek, az alelnök- nek, a bíróknak és a személyzet többi tagjának Budapesten kell lakniuk, előírta az összeférhetetlenségi szabályokat. A szabályzat szerint az elnök a „Hivatal főnöke és vezetője, kinek az összes személyzet alá van rendelve.” O osztotta be a bírókat az egyes osztályokba és azok tanácsaiba, az ügyeket az előadókra szignálta, szabályozta a Hivatal ügymenetét, a bírói osztályban elnökölt, aláírta a kiadmányokat és a szabadalmi okiratot, elnökölt az elsőfokú fegyelmi bizottságban és a szabadalmi ügyvivők fegyelmi tanácsában, ellenőrizte a joggyakorlat egységességét, a vitás kérdéseket a teljes ülés elé terjesztette.

(3) Ld.: Dr. Bittó Béla: Negyven év előtt (SZK. XL. évf. 5. sz. 61. old.).

(4) Ld.: a) A magyar szabadalmi törvények magyarázata (II. kiadás, Debrecen, 1911.);

b) A magyar védjegy-, mustra- és modelloltalomró! szóló törvények (Budapest, 1899.).

(5) Ld.: Dr. Bittó: im. 60. old.

62