Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Az iparjogvédelem szakembereiről
hetvennyolc magyar eredetű közös szabadalom volt. Ezek a számok a korábban adott szabadalmakat is magukban foglalják. Az 1893. évi XLI. törvény folytán szabadalmi ügyünk Ausztriától függetlenné vált. Az 1894. év elejétől az 1895. évi XXXVII. törvény hatályba lépéséig a szabadalmi bejelentések intézése a Kereskedelemügyi Minisztérium hatáskörébe tartozott. A minisztériumi szakosztály - amely két gépészmérnököt alkalmazott - a bejelentéseket maga vizsgálta meg és 5791 „kék szabadalmat” engedélyezett. (2) Ebben a „történelem előtti” időben a szabadalmi ügyekben a felek képviseletét általában ügyvédek látták el. Beadványokat közjegyzők is készíthettek. Az 1870-es évek elején Budapesten szabadalmi irodákat alapítottak; a legelső a Benedek és Tsa irodája, tulajdonos Kalmár Jakab, a későbbi szabadalmi ügyvivő. Ezek az irodák iparengedély alapján a felek szabadalmi ügyekben való képviseletével, a szabadalmak kieszközlésével és értékesítésével foglalkoztak. Előbb mérnökök, később szakképzetlen ügynökök is kaptak iparengedélyt és tartottak fent szabadalmi irodákat. II. Az 1895. évi XXXVII. törvény a szabadalmi ügyek intézését az önállóan, külön szervezetben létrehozott hatóságokra, a Szabadalmi Hivatalra és a Szabadalmi Tanácsra bízta, egyben létrehozta a szabadalmi ügyekben való képviselet ellátására a szabadalmi ügyvivői intézményt. Említést érdemel a törvényalkotónak az a felismerése, hogy a szabadalmi ügyek természete lényegesen eltér az egyéb jogviszonyok jellegétől. Míg az élet más területeinek jogviszonyaiban - az egyébként kétségkívül szerepet játszó - műszaki kérdések a jogi kérdésektől elkülöníthetők, szükség esetén külön szakértői bizonyítás útján tisztázhatók, az így megállapított tények a jog mérlegére tehetők, addig a szabadalmi ügyekben a műszaki és jogi elemek annyira összefonódottan jelentkeznek, hogy azok egymástól függetlenül el sem bírálhatók. Ezt a mindmáig helyesnek vallott felismerést a törvény- bár némileg eltérő módon - a Hivatal és a Tanács szervezetének és állományának kialakítása, valamint a szabadalmi ügyvivői működés feltételeinek meghatározása során egyaránt érvényesítette. Az eltérés lényege abban foglalható össze, hogy a Hivatal és a Tanács munkájában a jogi és a műszaki ismeretek egységét a külön-külön bírói és mérnöki képzettségű bírák együttműködése biztosította, a szabadalmi ügyvivők pedig egy személyben rendelkeztek mérnöki oklevéllel és - az adott területen - jogi jártassággal. Az 1895. évi XXXVII. törvény 24. §-a értelmében a Szabadalmi Hivatal érdemi tevékenységét az elnök, az alelnök, az állandó bírói és műszaki tagok, valamint a nem állandó- öt évre kinevezett - bírói és műszaki tagok végezték. Az elnöknek és az alelnöknek bírói (jogi) képesítéssel kellett rendelkeznie. A Hivatal bejelentési osztálya egy bírói és két műszaki képzettségű tagból álló hármas tanácsban járt el. A Hivatal elnöke a bejelentési osztály ülésein nem vehetett részt. (2) A „kék szabadalom” elnevezés onnan ered, hogy ezek ügyeit - a közös szabadalmaktól való megkülönböztetés céljából - kék papíron kezelték. Az 1893. évi XLI. törvény alapján engedélyezett szabadalmakkal kezdődik a szabadalmi lajstrom jelenlegi számozása is. 61
